Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében
A MEGVÁLTÓ AZ ÓSZÖVETSÉGBEN ÉS MEGJELENÉSÉBEN. 81 jelöli meg, ki ősatyja lesz a Megváltónak. Itt még azt kell megjegyeznünk, hogy az átmenet az általánosról az egyesre, tehát egy egységes néposztály kiválasztása ünnepélyes alak- ban történik, mert Ábrahám, midőn a Messiás törzsatyjává választtatik, egyúttal törzsatyjává választtatik a népnek, melyből a Megváltónak születnie kell. »Tebenned« tehát a személyt jelöli ki, melyből kiindul az a fonal, mely Krisztus- ban ér véget. Ezért mondja az Ür később Gén. 18, 18 : »Eltitkolhatom-e Ábrahámtól, amiket cselekedendő vagyok : holott ö nagy és igen hatalmas nemzetté lett és megáldatnak ö benne a föld minden népei ?« És ismét Gén. 22, 18 : »Meg- oldatnak ivadékodban a föld minden nemzetségei. . . .« Ábra- hámnak mondja ezt Isten és újra meg újra ismétli, mintegy nyomatékot akarva adni ép e szavaknak : »tebenned« és »megáldatnak« stb. Egész határozottan mondja Isten, hogy a Megváltó lesz az, ki Ábrahámtól fog származni s ki meg fogja áldani a föld minden nemzetségét. Mert a Megváltót érti átvitt értelemben a Szentlélek e szavak alatt : »tebenned« és »a te ivadékodban«, a kettőt egész helyesen lehet össze- kapcsolni így : tebenned, azaz a te ivadékodban (Sz. Jeromos), mert Abrahám csak annyiban volt a népek áldása, a mennyiben ősatyja volt a Megváltónak (Corn, a Lapide). Természetes, hisz a népek áldása az volt, ki megváltandó volt az emberi- séget, felszabadítandó a bűn rabsága alól; mivel pedig Ábrahám e Megváltónak ősapja, méltó arra, hogy hozzá intéztessenek e szavak. így ír sz. Pál is a Galatákhoz írt levelében: »Ábrahámnak mondattak az Ígéretek és az ő ivadékának. Nem mondja : »és ivadékainak«, mint soknak ; hanem úgy, mint egynek : »és a te ivadékodnak«, ki Krisz- tus« (Gál. 3, 16.). Az apostol fősúlyt »a te ivadékodnak« szavakra helyezi, mert ép e szavak azok, melyek magját képezik az isteni ígéretnek, és egyenesen a Megváltóra vonat- koznak. És így a másik rész is : »megáldatnak a föld minden nemzetségei.« Mert csak ö lehetett az, a Megváltó, ki áldást volt hozandó az egész világra, az egész föld népére, mely szavak által Krisztus élete is mintegy fátyol mögül előtűnik. Különös szépséget kölcsönöz a megváltói jövendölésnek a Hittudományi Folyóirat. 1906. 6
