Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében

74 XITSCH ÁRPÁD JÁNOS.

juttatták és előkészítették arra, mi Szűz méliében fogamzott meg és kereszt faragatlan fáján fejeződött be.

Nézzük hát az ítélet e szavait : » . . . ö megrontja fejedet és te sarka után leselkedel.« Ez jövendölés és a Megváltóra vonatkozik. »0« vagy a Megváltó anyja, a Szűz, ki Fia által (Krisztus) meggyőzi a gonoszt és szüzességével megrontja a kígyó fejét ; vagy az asszony magzata ; vagy a héber szöveg szerint maga a Megváltó is, ki halála által meggyőzi a sátánt és épen halálával éltet ad mindeneknek. Az »ö«-t tehát mind három értelemben vehetjük a héber ארח névelő szerint és mindhárom értelemben elfogadható, mindhárom értelem a megváltás nagyszerű művét hirdeti. Mert fenséges titkokat foglal magában e néhány isteni szó, oly titkokat, melyek teljesülésének reménye belopózik őssziileink szivébe, végig- vonúl a pátriárkák életén, érezhető Mózes törvényhozásában és érezhető mindvégig, a kálvária szomorú játékáig. Először is az Istenember eljövetelét fejezte ki világosan, mint az asszony magzata. Isten, Isten Fia, ki lejön az égből, emberi alakot ölt, hogy a gonosz emberiséget megváltsa. Isten lesz és ember ; ember, mert asszony fogja szülni, teste lesz, emberi lelke, tökéletes ember lesz. De Isten is lesz, mert csak »asz- szonynak« lesz a magzata, Istentől fogantatva, ki szenvedni fog értünk, meghalni és épen halála által az emberiséget megváltani. Ő meghal és nekünk éltet fog adni! Mily remeke az isteni műveknek, mily magasztos, mily fönséges bizony- sága Isten irgalmának és szeretetének. Érezték ezt ősszü- leink is, kik bűnük tudatában porig alázva, hallgatták az isteni ítéletet, mely kemény volt, szigorú, igazságos, de mely igazságos Ítéletében ismételten látni kellett Isten irgal- mát, szeretetét, ki őket hálátlanságuk mellett sem hagyta magukra, hanem előre Ígéri az eszközt, mely e bűn foltját eltörli, mely őket ismét Isten fiaivá teszi és örököseivé azon boldogságnak, melyet elvesztettek. Érezték ezt és az isteni Ígéret szivükbe vésődött, velük élt, ajkról ajkra szállt, apá- ról fiúra és mint a láncnak szemei, egybe kapcsolódva, végig- vonúlt a halálthozó paradicsomi fától az örök életet nyújtó kálváriái fáig. Kincs volt ez, mely nem veszhetett el, s mely