Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében

hirdetik Isten dicsőségét és kezeinek alkotmányát regéli az égboltozat. Ezt beszéli a nap a napnak, erre tanítja az éj a jövő éjt . . .« — 18. Zsolt. 2. köv. — Hát az ember ! A teremtés koronája, aki számára modell maga az Atyaisten volt, kinek testében erő, lelkében szentség, egész én-jében Isten mása. Ki lett, hogy uralkodjék, hogy parancsoljon, hogy uralma alá vesse az egész mindenséget. Az ember, kinek a föld paradicsom volt, csak azért, hogy jutalma maga az Isten legyen, ki isten volt maga is e földön, amíg Istent az égben szolgálni akarta, ki barátja volt a Teremtőnek és szövetségtársa a legszentebb szövetség kapcsán.

Szólt pedig e szövetség röviden. —A jó és gonosz tudás fájáról ne egyél. Ha eszel, halállal halsz meg, ha megtartod a szövetséget, barátom maradsz és részese a mennynek. És?

Mint derű után az égi háború, a teremtés nagy műve után röviddel, az első tavaszi nap után már megrázkódtatja az átok szava a mindenséget :

». . . Átkozott a föld a te munkádban. Töviseket és bojtorványokat terem !« — Gén. 3, 17, 18. —A nap elsötétült, a természet megrendült, az állatok rémülten menekültek, el, el Ádámtól, a föld bukott urától. Hol rózsa pompázott előbb, most tövis tolta elő fejét ; hol aranybuzakalász rengett, most bojtorvány székel. Elbukott az ember.

Különös történet. Egy angyal gőgjével megsértette Istent, pokolra taszíttatott. örök szenvedés lett osztályrésze. Természetes, nem nézhette jó szemmel az ember boldogságát, kígyó képét öltötte magára és »mondá az asszonynak : Miért parancsolta nektek Isten, hogy ne egyetek a paradicsom minden fájáról ? Feleié neki az asszony : A fák gyümölcséből, melyek a paradicsomban vannak, eszünk; azon fának gyümölcséből pedig, mely a paradicsom közepén vagyon, megparancsolta nekünk Isten, hogy ne együnk, se ne illessük azt, netalán meghaljunk. Mondá pedig a kígyó az asszonynak : Semmiképen nem haltok meg halállal. Mert tudja az Isten, hogy amely napon esztek arról, megnyílnak szemeitek, és lesztek, mint az istenek, jót és gonoszt tudók. Látá tehát az asszony, hogy a fa evésre jó és szemre szép, és tekintetre

A MEGVÁLTÓ AZ ÓSZÖVETSÉGBEN ÉS MEGJELENÉSÉBEN. 71