Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében

A KERESZTÉNYSÉG KOVÁSZA AZ EMBERISÉG TÖRTÉNETÉBEN. 645

Nem áll meg semmiféle összehasonlítás Jézus Krisztus- sál, legfölebb csak az olyan szabadgondolkodóknál, akikről Bougaud azt a találó megjegyzést tette, hogy sem nem szaba- dók, sem nem gondolkodók, akik, mint Havet, Seneca szavait is az előtte hízelgő szolgahadhoz : bocsásd meg nekik, hisz csupa őrültek, egyenlőknek találják Jézus imádságával a keresztfán : Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek.1

Mi mondani valónk lehet az ilyenekhez ?

Ha azt, amit érvnek szokás nevezni, nem vesszük komolyabban, akkor végre mindent be lehet bizonyítani 2 s különösen nem lenne nehéz az ily tudós urakra Seneca előbbi szavait rábizonyítani.

Az idő folyama tovasiet; egyik század a másik után tűnik le ; nemzedékek szállnak sírba. Minden elmúlik és feledésbe megy. De annak az egyszerű galileai halásznak tanúvallomása ellen tehetetlen az idő, tehetetlen minden emberi akarat. Nap nap után, századról századra, millió és millió imádkozó ajak rebegi el Jézus szentséges nevét s ismétli meg a tanúvallomást: Te vagy Krisztus, az élő Isten- nek fia.

Borbálya. Kurcsy Vendel.

1 Weiss Ap. I. 581.

2 U. o.

f