Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Kurcsy Vendel: A kereszténység kovásza az emberiség történetében
632 KURCSY VENDEL. Mindkét félnek fensége ugyanegy alapon nyugszik : a férfi dicsekedhetik, hogy az Isten az ő természetét vette fel, a nő meg, hogy ő adta neki ezt a természetet az Űr anyja személyében. A kereszténység a nőben az Isten anyját tisz- teli, de épen ezért kívánja is meg tőle, hogy ennek fenséges erényeit utánozni törekedjék, mert akár szűz, akár hitves, akár anya, megtalálja ő benne a fenséges mintaképet. Ö tőle tanulják meg a keresztény anyák gyermekeiket igazán szeretni s viszont a gyöngéd szeretetet gyermekeik szívébe ültetni, aminek legszebb példái csak itt, a kereszténységben találhatók fel, nemcsak a kicsinyeknél, hanem hatalmas királyok- és császároknál is egy IX. Lajosnál, Nagy Ottó- nál stb1. Ezt tette a kereszténység a nővel, de sőt nemcsak ezt, hanem megpendítve a hármas tanács által gyöngéd szívének húrjait, a keresztény szeretet hősnőjévé avatta fel, mely lemondással párosulva ragadja őt a legbámulatosabb tettekre. Isten és az ember iránti szeretetben versenyez a férfival, ha ugyan ezt több tekintetben felül nem múlja. Szabad választás által feleséggé, anyává lévén, királynőként ural- kodik gyermekei felett ; mint feleség apostoli hivatást gya- kőről férje oldalán ; a nővérek fivéreik őrangyalaivá lesz- nek ; a szerzetesnők pedig magukat teljesen az isteni Jegyes- nek szentelve tűrnek, szenvednek, fáradnak, magukat telje- sen feláldozzák más javáért világi célok, múlandó jutalmak nélkül s a szenvedő emberiségnek örömei lesznek. Ez időtől fogva alig történik valami nagyobb dolog a nő közreműködése nélkül. Eleinte sokan vértanuságot szenvednek a színkörben ; mások a pusztákba vonulnak remetéskedni s a világ megtéréséért imádkozni. Nemsokára azután Konstantin a Capitoliumra tűzi ki a kereszt zászlóját, sz. Iloná pedig az Ur kínszenvedésének helyén templomokat emel. Klodvig nejének Istenét hívja Zülpichnél segélyül. Monica könyüivel eszközli sz. Ágoston megtérését. Nonna nazianzi sz. Gergelyt, Anthusa Aranyszáju sz. Jánost, Emmelia 1 Weiss Ap. I. 378. ss.
