Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében

A MEGVÁLTÓ AZ ÓSZÖVETSÉGBEN ÉS MEG JELENÉSÉBEN.

»Hetven hét szabatott a te népedre és szent váró- sodra, hogy megszűnjék a törvényszegés és véget érjen a bűn, eltöröltessék a gonoszság, eléhozassék az örök igazság, beteljesedjék a látomás és jövendölés és a Szentek Szentje fölkenessék. Tudjad azért, s jegyezd meg : Azon ige kihirdetésétől, hogy ismét fölépíttessék Jeruzsálem, Krisztusig, a fejedelemig 7 hét és 62 hét leszen; és ismét fölépíttetnek az utcák és kőfalak az idők szorongatásában. És 62 hét után megöletik a Krisz- tus és nem leszen az ő népe, mely őt megtagadja. És egy nép jövendő fejedelmével a várost és szentélyt széjjel hányja ; ennek vége pusztítás s a had elmúl- tával az elhatározott végpusztulás. De az egy héten sokakkal megerősíti a szövetséget és a hét felén elfogy az eledel és egyéb áldozat ; és leszen a templomban a pusztaság utálatossága, s fogytig s végig megmarad a pusztulás.« Dán. 9, 24—27.

I. Általánosságban.

A paradicsom almája halált és romlást hozott az emberi- ségre. Mint a pillangó, mely esztelenségében vakmerőn röp- köd az égő gyertya körül, színes, csillogó szárnyaival mind közelebbről csapkod a láng felé, míg oly közel ér a lánghoz, hogy az szárnyát éri, leperzseli, s a pille tehetetlenül, díszétől megfosztva, égett szárnyakkal a földre hull. Az előbb szép, mindenekfölött szabad teremtés most nyomorultan fekszik, vergődik ide-oda, de szállni nem tud ; vége mindennek,