Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Maszárovits István: Kritikai tanulmány sz. Máté 27, 9-10-ről

58

MASZÁ líOYITS ISTVÁN.

zottan és méltatlankodva kellett volna visszautasítania e kérést, s megjobbulva szorosabbá fűznie a közte és pásztora között meglazult köteléket. De szabadulni akar pásztorától, Isten helyettesétől, harminc ezüst pénzben állapítja meg bérét, s kiadja neki az utat. A pásztor pedig az Ür megbizá- sából a szentélybe dobja a pénzt, mellyel tulajdonképen az Istentől akartak szabadulni. Az evangélista ezt a para- bolát a Messiás elárultatására, a papi fejedelmekre alkal- mázzá, s Targum módjára magyarázza. Harmadik személy- ben szerepelteti a papi fejedelmeket, holott Zakariásnál első személyben szerepel a pásztor. Az első személy csak a végén tér vissza. 1

Tulajdonképen csak ezt veszi föl az eredeti szövegből: זי^-י! Ti *F-•- T״> s ezt is módo-sítva : t!;v ruu)1f T0V Tsniiévov 01׳ hTiin'jOavTO áno viwv ’/apcoJA. Némely szent- írásmagyarázók 1 2 azt mondják, hogy az evangélista itt is tévedett, 'ןי'. = pretium helyett''.' (= appretiatus)-t olvasott volna, de ezt is inkább a fordítónak lehet tulajdonítani. Amit Zakariás parabolában leírt, az Jézus Krisztusban valóban beteljesült. Messiás volt Izrael pásztora, kit övéi (01 a.T0 viwv ,IagaijX) 3 harminc ezüst pénzre becsültek. 4 Eddig egész pontosan összevág az esemény a parabolával, tehát megvan a tertium comparationis. A továbbiban egy kis eltérés van. Ott a pásztor kéri ki bérét, itt Judás ajánlkozik az árulásra és veszi át a vérdíjat, ott a pásztor dobja be a pénzt a szentélybe, itt Judás. De mindez nem

1 Maldonat (i. 11.) egy kis javítással visszaállítja az első személyt. ilnßov lehet első személy, ’édvixav helyett pedig ’iSoxn-1 lehet olvasni. De ez fölösleges, az evangélista nem akart szó szerint idézni.

2 Schegg i. m. i. h., Maldonat i. h.

í 3 »Ii, qui sunt ex filiis Israel« Maldonat i. h.

k4 V. ö. Keit i. m. 571. 1. Schegg i. h. ; Lutteroth (i. m. 457. 1.) nagyon szépen magyarázza e helyet : »II (l’évangeliste) a ámené ses auditeurs á en tirer eette conclusion, que si leurs ancőtres ont été coupables d’estimer si peu célúi qui leur annon?ait la parole de 1’ Éternél, leur faute n’était rien auprés du crime des ceux-ci, qui visités par le Fils, par la Parole faite chair ont payé le mérne •salaire á un traitre pour le leur livrer, afin qu’ils pussent le faire mourir.«