Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Irodalmi értesítő

422

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

delmesebben ismertetem tartalmukat. Hogy hittudomány- doktoraink ily érdekes és tartalmas értekezésekkel lépnek az őket vizsgáló kar elé, igen örvendetes jelenség.

Ügy tárgyánál, mint időszerűségénél fogva első hely illeti meg Breyer István tanulmányát a Szeplőtelen Foganta- tásról. 1904-ben volt félszázada, hogy bold, emlékű Szabó Imre, a magyar egyházi szónoklatnak ez Aranyszájú szent Jánosa, ki az ihlet perceiben néha a lantot is elővette, egy gyönyörű költeményben (»Máriát dicsérje lelkünk, Máriát dicsérje szánk !«) dicsőítette a Boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatását. Kedves meglepetés az olvasóra nézve, hogy B. tanulmányának első fejezeteihez, mintegy praeludi um- képen az említett ének egyes versszakait választotta, ami által ájtatos hangulatba ringatja a lelket a következők iránt.

A bevezető fejezetben, mint megállapított tény jelezve van (s ezt egy percre sem szabad szem elől téveszteni), hogy a bulla tételében az úgynevezett szenvedő fogantatásról van szó, mely az eszes lélek teremtését és testbe bocsátását jelenti s ezáltal jön létre az ember személye ; mig a cselekvő fogantatás alatt a magzatnak anyja méhében történő legelső képződését kell érteni.

Ily szempontból tekintve a dolgot, a Bold. Szűz kivált- ságával (singulare privilegium) nem lehet egy sorba helyezni Jeremiás és Kér. sz. János kitüntetését és nem lehet vele kapcsolatba hozni sz. Józsefnek egyesek által emlegetett szeplőtelen fogantatását sem. Továbbá e hitágazatról szólva, az eredeti bűnt úgy kell tekintenünk, mint oly állapotbeli bűnt, mely az embernek Istentől, mint természetfeletti vég- céltól, elfordulásában nyilvánul s lényege szerint nem egyéb, mint a szentségtől való megfosztás. Szűz Mária létének első pillanatától fogva istenies (deiformis) életet élt. Ám azért a megváltás Máriára is kiterjedt, Pázmány Péter szerint : »A Krisztus váltsága Nagyasszonyunkat megoltalmazta, hogy rabbá (a bűné) ne legyen, egyebeket eset után hozott ki a rabságból«. A Bold. Szűz is valósággal meghalt, de, mint