Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Irodalmi értesítő

teli. »Izzó gyűlölet és erős szenvedélyesség, szemérmetlen gúny és megvetés, irónia és sarcasmus, frivolitás és isten- káromlás lép elénk a pogány bölcselő könyvének minden oldaláról.« . . . »Celsus munkája, bár a keresztények ellen feneketlen gyűlölettel van írva, mégis becses történelmi emlék és sok adatot tartalmaz, melyet e nélkül nélkülöznénk. Különös érdeme pedig az, hogy Origenes halhatatlan apologiá- ját provokálta. E két munka nélkül nagy sötétségben lennénk a kereszténységnek a II. században elfoglalt állapotát illető- leg.« (63. 1.)

Celsussal kapcsolatban egy érdekes megjegyzés olvas- ható. C. ismeri a kereszténységnek egész rendszerét; 1) yeyáb! F/./.h]GÍa-nak nevezi. Hogyan jutott ez ismeretekhez ? Talán indiskréció, a titokfegyelem megsértése útján ? Korántsem. »A kereszténység nem esoterikus felekezet, a disciplina arcani a mesék országába való. Sem a kanonikus, sem az apokrif könyvek nem voltak titkos könyvek. Justinus az ő »Apolo- giá«-jában semmit sem hallgat el, még az eucharistiát sem. Sem Irenaeus, sem Tertullián munkái nem nyújtanak semmi támpontot a titoktartás kötelezettségére nézve. »Nem, mi titkoljuk szent elveinket, mint Celsus állítja ; mi tanítjuk az újonnan érkezetteket is és mindenkinek átadjuk az evangé- liumokat és az apostolok írásait, akik azokat meg tudják érteni«, írja Origenes. E kérdést alaposan megvilágította Batiífol »Etudes d’histoire et de la théologie positive« (Páris, 1902.) munkájában. L’arcane pag. 3—41. A disciplina arcani a XVII. és XVIII. századbeli theológusok találmánya. A III. század elején, mikor az egyház szervezete szilárdabb, egy- öntetübb lesz, és amikor az üldözések is rendszeresek, követ- kezetesek lesznek, lép föl a catechumenatus. Ezzel kezdődik az egyháznak az az eljárása, hogy a hitújoncokat lassankint vezeti be a hit titkaiba. Erre legtöbb adatunk van a IV. és

V. század elejéről, de oly törvényt, amely a kér. hit titkainak titokban tartását kötelezőleg előírta volna, sehol sem talá- lünk, legkevésbbé a két első században.« (38.1.)

Celsuséhoz hasonló bőszültséggel és készültséggel, de kerülő úton támadta a kereszténységet Porphyrins (233—304.).

420 IRODALMI ÉRTESÍTŐ.