Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
VEGYESEK. 409 meg tehát minden, melyet buzgó imával kell tőle kiesdekel- nünk. »Scio enim, quod liber tuus pulchre dicit, sed, te tacente nec mentem illuminat, nec cor accendit !« 1 2. Ne napjában kétszer negyedóránkint,1 2 hanem nap- jában csak egyszer, de félórán át (vagy esetleg 20—25 percig) olvastassuk a Szentírást ; az egyes félórákban pedig ne gépies egymásutánban haladjunk, vagyis a következő félórában az épen annál a pontnál vagy vesszőnél kezdjük az olvasást, ahol félbehagytuk, hanem minden félórára egy rövid önálló részt határozzunk meg és ezt olvastassuk, fejtegessük, ismer- tessük az egész félórán át ! Ezért kívánok én félórát is a negyed helyett, mert utóbbit rövid időnek tartom a néha legrövidebb fejezet megvitatásához is. Eddig úgy szokott a Szentírás-olvasás történni, hogy az egyik növendék előolvasott egy épen arra a negyedórára eső, kiszakított értelmetlen szakaszt, melyet éhes gyomorral ugyancsak kelletlenül hallgattak végig a növendékek ebéd, illetve vacsora előtt. A praelector csak kerepelt, olvasott egyfolytában, megállás nélkül, akár csak egy regényt olva- sott volna fel ! Mily óriási tévedés ! A szentatyák és a leg- híresebb theológusok a Szentírás egy-egy szakaszán éveken át elmélkedtek és a növendékek az egész Szentíráson csak - épen átsurrannak. Hogyan meríthetett az ifjú ily olvasási mód mellett hasznot a Szentírásból, hogyan épülhetett szent szavain, hogyan kedvelhette meg a szent iratokat és hogyne unta volna meg nevét is annak az érthetetlen Yulgatának ! Helyesen panaszkodik egyik tudós pályatársunk is egyik szép értekezésében : »Hány pap van, aki a Szentírást künn az életben nem olvassa ! Mert nem kedveltették meg vele; csak fáradtan és éhesen kellett meghallgatnia belőle 1 Cl, Arvisenet : Memoriale Vitae Sacerd. C. XLVIII. V. ö, Cone. Arausicanum II. Can. 6, 7 et 16. (Deinzinger : Enchiridion Edit. VIII. pag. 51—53.) 2 Amit a gimnáziumi tanórarend különben amúgyis meg szokott akadályozni. Hittudományi Folyóirat. 1906. 27
