Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Notter Antal: A »Prima tonsura«

378 DE. NŐTTEK ANTAL.

mára a privilegium fori-t, de az egyházi bíró, ha akarja, a maga fóruma elé vonhatja őt. Az egyházi bírónak tehát ily esetben a világi bíróéval versenyző jogköre van.1

Hogy a fölvett prima tonsura hogyan bizonyítható, arra nézve az egyházjog •nem tartalmaz rendelkezést ; miből következik, hogy a tonsura fölvételének ténye úgy bízó- njútható, mint bármely más tény : okirat, tanú, eskü stb. által. Amidőn azonban a privilégium fori-t az államok is elismerték s az államok attól tartottak, hogy egyesek a tonsura révén jogtalanul kibújnak az állami joghatóság alól, némely államok a tonsura bizonyítását megnehezí- tették. így Belgiumban, Van Espen tanúsága szerint, a prima tonsura elnyerését csak okirattal, t. i. anyakönyvi kivonattal lehetett az állami hatóságok előtt bizonyítani.1 2

Azzal a kérdéssel, vájjon a prima tonsura character indelebilis-t ad vagy nem, összefügg az a kérdés : vájjon a prima tonsura ismételhető-e vagy sem. Az egyházi jog- források nem döntik el a kérdést, mely a kánonisták közt is vitás. A decretalisokban előforduló »iterum tondeatur«3 kifejezés kétséget hagy fönn arra nézve, vájjon a »prima tonsura« ismétléséről van-e szó, vagy csak a tonsurának mint viseletnek újabb megkezdéséről. Mihelyt azonban elismerjük, hogy a tonsurált egyén, akinek semmiféle rendje nincs, kiléphet a papságból, akkor el kell ismernünk azt is, hogy abban az esetben, ha vissza akar lépni a papok közzé, újabb felvételi cselekményre van szükség. Ez pedig épen a »prima tonsura«.

Végül megjegyezzük, hogy a prima tonsurát a püspök vagy az apát csak a saját joghatósága területén adhatja föl. Föladható pedig bármely tisztességes helyen és időben.4

Budapest. Dr. Hotter Antal.

1 Phillips, id. m. I., 294. 1.

2 Van Espen, id. h. n. 8.

3 c. 6. X., III., 1. — Lásd Scherer, Handbuch d. Kirchen- rechtes, I., 313., s köv. 1.

4 Reiffenstuel, Ius Canonicum lib. I., tit. 11., §. 2., n. 30.