Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Notter Antal: A »Prima tonsura«

A PRIMA TONSURA.

371

papságba föl akarták venni azokat, kik még a kisebb egy־ házi rendeket sem kapták meg. Mikor azonban már a jog- fejlődés ebben megállapodott, akkor igazolásul az egyház régi századaiból eredő emlékeket kerestek. Ilyen bizonyíték, — mely szerint a papsághoz tartoznak mindazok, kik ton- surálva vannak, amiből következik, hogy a tonsura által a jelölt a papságba fölvétetik — a Gratian Decretumában levő can. »Duo sunt«,* melyet tévesen sz. Jeromosnak tulaj- donítottak. Ez a kánon, melyet arra is fölhasználnak, hogy kimutassák, mikép a tonsura mint papi hajviselet már sz. Jeromos idejében is megvolt, így szól : »Duo sunt genera Christianorum. Est autem unum genus, quod mancipatum divino officio, et deditum contemplationi et orationi, ab omni strepitu temporalium cessare convenit: ut sunt Clerici et Deo devoti, videlicet conversi. Kliigog enim Graece, Latine sors. Inde hujusmodi homines vocantur Clerici, id est sorte electi. Omnes enim Deus in suos elegit. Hi namque sunt Reges, id est, se et alios in virtutibus regentes : et ita in Deo regnum habent. Et hoc designat corona in capite. Hanc coronam habent ab institutione Romanae Ecclesiae, in signum regni, quod in Christo expectatur. Rasio vero capitis est temporalium omnium depositio, etc.«

2. Minthogy a tonsuráltak a papság tagjaivá lesznek, megszerzik a papok osztálykiváltságait s ezek közt első sorban a privilegium fori-t; továbbá a privilegium canonis-t. A püspök ezért így szól a tonsuráltakhoz : »Filii charissimi, animadvertere debetis, quod hodie de foro Ecclesiae facti estis et privilegia clericalia sortiti«. A tonsurának eme jog- hatásait a XIII. és XIV. századbeli kánonjogi doktrína, fejlesztette ki.1 2

1 Can. 7., C. 12., qu. 1.

2 Van Espen, Ius Ecclesiasticum P. III., tit. 3., cap. 3., n. 11., 12: »Verum cum circa saeculum 13. et 14. coepissent Canonistae tonsuram clericalem Ordinibus annumerare, eique etiam efficaciam imprimendi characterem indelebilem tribuere, una coeperunt docere tonsuratos per nudam et simplicem susceptionem primae tonsurae fieri personas sacras. Ex quo ulterius concludebant prima tonsura