Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Notter Antal: A »Prima tonsura«

368 DK. NOTTER ANTAL.

nem volt a papságba való felvétel módja s nem volt a kisebb egyházi rendek föladásától elkülönítve ; vagy — mint IX. Leó pápa korában — legalább is semmi különös fontossága nem volt. Ez okból ezeknek a forráshelyeknek semmi értékük sincs annak bebizonyításánál, hogy a »prima tonsura« nem egy- házi rend.

Más elbírálás alá esnek a trienti zsinat idevágó nyi- latkozatai. A trienti zsinat olyan időbe esett, mikor a »prima tonsura«, mint önálló intézmény, nemcsak kifejlődésének tetőpontját már elérte, sőt azt túl is haladta és a kisebb egyházi rendekkel együtt puszta szertartássá, tiszteletre- méltó maradványnyá zsugorodott össze. A trienti zsinat tehát már az önállósított »prima tonsura«-ra vonatkozó dog- matikai és kánonjogi fejtegetések fölhasználásával szólhatott tárgyunkhoz. S a trienti zsinat szerint a »prima tonsura« nem egyházi rend, hanem csak előkészület az egyházi rendre, illetőleg egyházi rendekre.1 Ugyanezt az álláspontot ismé- telten foglalta el a Congregatio Concilii.1 2 A »Catechismus Romanus« is azt mondja, hogy a »prima tonsura« : »praepa- ratio ad suscipiendos ordines« s összehasonlítja az eljegy- zéssel, mely a házasságra való előkészület.

Az ellenkező nézet, hogy t. i. a »prima tonsura« egy- házi rend, hivatkozik a már említett caput »Cum contingat «■xa, melyben III. Ince pápa a »prima tonsura«-t »clericalis ordo«- nak nevezi.3 Hivatkoznak továbbá a »Pontificale Roma- num«-ra, mely »De clerico faciendo« cím alatt szólva a ton- suráról, azt mondja : »Pro clericis ordinandis parentur forfices pro incidendis capillis«. És : »Quilibet ordinandorum habere debet superpelliceum super brachium sinistrum«. És végül :

1 Concit. Trident, sess. 23., cap. 2. de Sacram. Ordin. és sess. 23., cap. 6., de ref. ; sess. 14., cap. 2. de ref.

2 Reiffenstuel, id. h., n. 12.

3 Reiffenstuel id. h., n. 17. azt bizonyítja, hogy az említett caput •>cum contingat«-ban az »ordo clericalis« szoros értelemben veendő, mivel a pápa egy ilyen értelemben hozzáintézett kérdésre kívánt válaszolni. A rescriptumoknál ugyanis a szavak ugyanoly értelemben veendők, mint amelyben a kérdés vagy kérés vette azokat.