Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Notter Antal: A »Prima tonsura«
A PRIMA TONSURA. 353 az a magyarázat, hogy a tonsura a papok királyi méltóságát jelenti.1 Emellett nem hiányzottak más magyarázatok sem. így Alcuin szerint a fej búbján levő haj leborotválása a vilá- gias gondolatokról való lemondást, a fej oldalán pedig a haj- nak koszoruszerű meghagyása az egyház világi ügyeinek inté- zésére való hatalmat jelképezi. »Superiorem capitis partem rasorio renovamus, cum forti sollicitudine superfluas cogi- tationes ab animo resecamus. In inferiori parte coronam por- tamus capillorum, cum ea, quae secundum mundum necessario gubernanda sunt, cum ratione concorditer coaequamus.« 1 2 Végül megemlítjük, hogy amint a papok tonsurája a szerzetesek hajviseletének utánzásából eredt, úgy viszont a szerzetesi hajviseletre befolyással volt a papi tonsura. Annak folytán ugyanis, hogy sok szerzetest pappá szenteltek, a szer- zetesek utánozni kezdték a világi papok hajviseletét s így ott is, ahol a szerzetesi és a papi tonsura közt alakbeli különb- ség volt, a szerzetesi tonsura a papi tonsura corona-alakját vette föl s csak abban különbözött a papi tonsurától, hogy a fej tetején nagyobb területet borotváltak ki. Mikor a hajkorona a »vita et honestas clericorum« egyik elemévé lett, természetes, hogy a papságba való fel1 De hogy mit jelent ez a királyi méltóság, erre ismét több- féle magyarázat van. Pl. Pseudo-Hieronymus in can. 7., C. 12., qu. 1. szerint a papok »sunt reges, id est, se et alios in virtutibus regentes : et ita in Deo regnum habent. Et hoc designat corona in capite«. De nyomban más magyarázatra csap át, midőn így folytatja: »Hanc coronam habent ab institutione Romanae Ecclesiae, in signum regni, quod in Christo expectatur«. A haj leborotválása ugyan azért van csupán, hogy a meghagyott haj koronaalakot képezzen ; de a rasu- rának még önálló jelképi jelentményt is tulajdonít Pseudo-Hiero- nymus. Azt mondja : »Rasio vero capitis est temporalium omnium depositio«. 2 Thomassin, id. m. P. I., lib. 2., cap. 40., n. 10. — Honor. Augustod. (+ 1214.) Gemma animae, lib. I., c. 193. szerint : »Christus Rex et Sacerdos fecit et Sacerdotes et Reges. Pars capitis rasa est sig- num sacerdotale : pars crinibus comata est signum regale«. — Concil. Ravenn. (an. 1314.), c. 10. : »Coronam condecentem portent, per quam designetur regalis esse generis et sperare se assequidebere partem haereditatis divinae«.
