Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege

328

TÖTTÖSSY MIKLÓS.

Messiás munkájáról : »Megtanítottam, Atyám, a világot ismé- retedre.«

»Semmi mester kéltség sincs itt, jegyzi meg e búcsú- beszédről Bougaud 1 (25. és 26.), minden egyszerű. Sőt bizo- nyos szaggatottság észlelhető, mint valamely vendégség meg-megszakított beszélgetéseiben . . . Ily lapokhoz kétség nem férhet : hitelességüket magukon hordják . . . azon meg- győződéssel zárja az ember e könyvet, hogy úgy gondolkozni, így szeretni csak Isten volt képes.«

Miután ezeket elmondotta Jézus, kiment tanítványai- val 1 2 a Cedron patakon át Getszemáne kertjébe. (18, 1.) És e szavakkal áttér János a szenvedés történetének tolmá- csolására. Ha figyelemmel kísérjük, látjuk majd, hogy az evangélium jellege itt is kiviláglik, hogy egyrészt :rvevfiauxor, szenvedésében is az Isten Krisztust festi — és hogy másrészt a synoptikusokat kiegészítő élettörténet. Megvan a logikus haladás, a lélektani megfigyelések, a szerző egyes felvilágosító megjegyzései is — még fokozottabb mértékben, mint eleddig.

Itt van mindjárt a Jézus elfogatására megjelent nagy csoport földreterítésének drámai jelenete. A szinoptikusoknál nincsen meg, Jánosnak meg épen megfelel a hatalmas Jézus képének rajzához. Mily szépen felel meg e kettős ok János kettős céljának. Jézusnak : »Én vagyok« szava természet- fölötti erővel sújtotta őket a földre.3 »Mit cselekszik majd, ha ítél, ki mint vádlott így járt el, mit tehet majd, ha uralkodik, aki halálra szánva ezt tehette«, jegyzi meg Ágos- ton.4 János ezután előadja Péter megtagadásának a törté- netét — még pedig a legnagyobb pontossággal. (16—18. és 25—27.) Azt is megjegyzi, hogyan jutott a főpap házába. És jó is, mert így biztosítva vagyunk írása teljes hűségéről, melyet elleneink ezen eset leírásánál formálisan is kétségbe

1 I. m. 473—474.

2 18. fejezet.

3 Knab. 511.

4 Knab. u. o.