Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege

SZ. JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK JELLEGE.

325

csak Jézus feltámadása után, szabadultak meg hitüket le- láncoló békáiktól. A mai kor emberének is le kell győznie a maga nehézségeit, hogy higyjen az evangéliumnak . . . Mert azt természetfölötti levegő lengi át, mi meg szinte fuldoklunk, egészen benn élünk ez anyagi világban . . . Hinni tehát s a hit szerint élni valóban érdem ! Nem magá- tói támad az. Ápolni kell még az apostoloknak is. Azért beszél tovább is Jézus, hogy bízzanak benne : »Nem hagylak árván titeket. (18.) A Szent Lelket kérem majd számotokra, Ö megtanít mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit nektek mondottam. (26.) Végül pedig a földön a legdrágább- kincset, a lélek nyugalmát adja nekik örökségképen : »Békés- séget hagyok nektek, az én békességemet adom nektek. (27.) Nem mint a világ adom én nektek.« Hanem mintha mondaná, igazán, valóban ! Távozása tehát, . ezt óhajtja Jézus, ne félelmet, hanem ellenkezőleg szilárd meggyőződést és erős bizalmat keltsen a lelkűkben. (28—30.)

Mindez még az asztalnál történt. S a »keljetek fel, menjünk innét« (31.) szavak után sem hagyták el rögtön a termet, a coenaculumot. A következő beszédek a közfel- fogás szerint el a 17. fejezet végéig, még ott hangzottak el,1 s csak ezután távoztak el a Cedron patakán át a Getszemane kertbe.צ Akik ellenben azt hiszik, hogy Jézus már ez alka- lommal hagyta el a termet,11 úgy magyarázzák, hogy a Cedron völgyében szőlők közt haladt el s ez a körülmény adott alkalmat Jézusnak a továbbiak elmondására. Knaben- bauer szerint azonban1 2 3 4 alaptalan a véleményük, mert a Cedron völgyében szőlők nem voltak. Elég az hozzá, a halálra készülő Jézus, mint élete folyamán oly sokszor, ismét csak minden élet adójának mondta magát, még pedig az ószövetségben nagyon gyakori kép 5 alakjában : Ö a

1 Pölzl i. m. 372. Knab. i. m. 442—443.

2 Lásd 18, 1.

3 Pl. Bougaud 466.

4 I. m. 444.

5 Zs. k. 79, 9 ; 127, 3 ; Sir. 24, 23 ; íz. 5, 1—26 ; Jer. 2, 21 j Ez. 1,7, 1 ; 19, 20 ; Oz. 10, 1 ; Lásd Knab. 444.