Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege

304

TÖTTÖSSY MIKLÓS.

egyszer vak gonoszság, mely nem akar látni, okozza e jele- netnek megismétlődését, sőt rágalmat és üldözést hoz Jézus fejére. A nagy közvélemény hitt ugyan a nevében (23. v.), de csak olyan volt a hitök, hogy Jézus, ki ismerte mind- nyájuk szívét, nem sokat adott rá. (24. v.)

Ezután új képet vetít elénk János, bő tanításokat Jézus tárházából.1 Nikodémus, a tanult írástudó, keresi fel az éj oltalma alatt Jézust. Tisztább látású, egyenesebb jellemű férfiú ez az ember azok csoportjából, akikről épen szó volt. Lám, ilyen férfiakról is tud az evangélium. Rette- netesen ferde fogalmai vannak neki is a Messiásról. Egy csepp természetfölötti lelkűiét sincs benne.1 2 Pedig ez kell ám ! Meg is rójja őt ezért Jézus és felvilágosítja.3 Lelkének kialakulását egyik felszólalása Jézus érdekében a farizeusok gyülekezetében,4 5 meg hogy ő kente be drága kénetekkel és temette el Arimateai Józseffel Jézus testét: 4 ez a két ese- mény kielégítően jellemzi. Tanúság reá, hogy e törvénytudó megértette Jézust és megtért. Bátortalansága, a gyengeségre mutató bujkálása azonban a modern Nikodémusoknak ősapjává tette.

Máris sokszor hangoztatta Jézus, hogy ő az Isten Fia és hogy mily nagy az ő szerepe ! Tudnak is róla sokan. És Kér. sz. János tanítványait nagyon bántja, hogy íme, az ő mesteröknél is nagyobb a tekintélye. S mi az eredménye ? Keresztelő János még jobban kitünteti Jézus kilétét : »Neki növekednie kell, nekem meg kisebbednem.« (30. v.) »Ö felül- ről jött, én csak földi vagyok.« (31. v.) Eddig minden Jézus személyét tünteti elő, minden a körül forog, hogy ki Ö 1 így lesz legközelebb is, de ismét mások előtt. Idegenek, nem is zsidók, értesülnek róla, hogy ő a Messiás.

Jézus nagy neve szemet szúrt a farizeusoknak. Fogta magát tehát és Galileába ment. Útközben Jákob kútjánál

1 3. fejezet.

2 3, 4—6.

s 3, 7—18.

4 7, 51—51.

5 19, 39—40.