Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege

302

TÖTTÖSSY MIKLÓS.

meg nekik, hogy hol született meg a zsidók királya. Heródes persze megijedt és vele egész Jeruzsálem a hír hallatára. De gondja volt rá, hogy 30 év alatt régen napirendre tértek a különös esetről. A pásztorok is elvesztették szemök elől azt a kisdedet, kit a nevezetes éjjel, mint Istent imádtak. Talán el is felejtették, talán búsultak és tűnődtek az elvesz- tén. Hát Mária és József ? Tudták ugyan, lehetetlen volt nem tudniok, kijök van. De hogy tisztán láttak volna, min- dent megértettek volna, — különösen áll ez sz. Józsefre az nem valószínű, az keresett, erőszakolt vélemény volna. Az evangélium is egészen más szellemben szól róluk. Álta- lánosságban mindenben rájuk illenek a szavak : »és nem értették meg . . .«,1 hanem szívükben őrizték mindazt, ami körülöttük történt, ök vártak ! . . .

Egyszer csak az egykori prófétáknál is szigorúbb életű, ifjú emberről kezdenek beszélni az emberek. Prédikál és kérész- tel. »Tartsatok bűnbánatot !« — ezt hirdeti mindenfelé a Jordán mentében — »mert elközelgett az Isten országa«.1 2 A vallás őreit és fejeit hogyne érdekelné az az ember ! Talán eszökbe jut a harminc év előtti történet is . . . Hátha az az \ Követeket küldenek tehát hozzája — és ezzel kezdi meg János az evangéliumi történetet. »Ki vagy te ?«3 kérdik tőle. Keresztelő szent János — mert ő a férfiú — megértette gondolataikat, tudta, mit akarnak, biztosítja hát őket, hogy nem ő a Krisztus,4 hanem, hogy azért itt van már Krisztus is, közöttük, csak nem ismerik még. (26. v.) Ez János üzenete a papokhoz.

Sokkal többet tudnak meg Jánosnak már nagyszámú tanítványai. Másnap ugyanis rámutat előttük a nála meg- jelenő Jézusra: »Itt jön ni! akiről tegnap szólottám«.5 És ezzel feltűnik az evangéliumban Jézus alakja. Nem szól még semmit, de János tanúsága, s a megkeresztelésekor

1 Luk. 2, 50—51.-׳ Máté 2, 2. Márk 1, 4. Luk. 3, 3.

» Ján. 1, 19.

* Ján. 1, 20.

5 29—34. v.