Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege
János tűnődik magában, hogyan öltöztesse néhány szóba mestere képét, mottóul evangéliumi élére. Nem habozik, feltárja a titkok titkát és írja, amint a Szentlélek sugallaté- val megvilágított szeme látja, értelme tudja, hogy : Kezdet- ben vala az Ige ... és Isten vala az Ige . . . Minden ő általa lett... És az Ige testté lön.1 Sok prológust írtak már költők és drámaírók, de ilyent nem írtak, nem is írnak soha. Költői műveik, költött esemé- nyeik irányeszméit fejtegették prológusaikban a maguk tudásával. Nem így János ! Ö nem egy képzelt személynek kilétét vázolja az előszavában, hanem azét a Jézusét, kinek három éven át minden mozdulatát látta, minden Szavát hallotta — és isteni felvilágosítás adta neki előszavában gon- dolatait. Költészet és való tények, emberi elme és isteni sugallat, nemde, messze állanak egymástól ? ! Hármat mond prológusában Szent János. Először is az Ige örök létét és isteni lényegét, mert »kezdetben«, azaz az idők kezdetén már létezett : és »Isten vala«. Másodszor a mindenséghez való viszonyát fejezi ki; minden életnek és világosságnak, a hit világosságának a forrásául tünteti fel. Amint része volt az Atyával a teremtésben, - »hisz semmi sem lett nélküle,« — épen úgy volt része a Szentlélekkel az isteni kinyilatkoztatásokban, hisz az ő »élete az emberek világos- sága,« ő minden, úgy a tisztább természeti, mint a természet- fölötti istenismeretnek a forrása az emberek számára el a legújabb kinyilatkoztatásig, melyet közvetlenül Neki, a testté lön Igének köszönhetünk. És ez a prológus harmadik nagy tanúsága.2 Az előszó részleteibe, a szöveg kritikai bon- colgatásába bocsátkozni feladatunkon kívül esik. Csak azt kell még megjegyeznünk, hogy a teológus János itt a proló- gusban sem feledkezett meg a soteriologiáról, arról, t. i., hogy mi köze mindehhez az égi dologhoz az ember boldogu- lásának ? ! A nagy Istent nézi, de látja az emberiséget is. Mikor az Ige testté lön, írja, »a tulajdonába jőve ... de övéi 1 Jón. 1, 1—14.- Pölzl : Id. mű 1. old. 20* SZ. JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK JELLEGE. 299
