Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege

SZ. JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK JELLEGE. 297

rosszakarat könnyen talált módot az Űr igazi képének az eltorzítására. Találtak rá akkor, találnak rá most is azok, kik épen a synoptikusok adta kép felhasználásával Jézus- ról, mint a világ legszentebb, legjobb, az apostoli lelkű, áldott szívű emberéről beszélnek. Sokan vannak pedig ! . . .

A synoptikusok Jézus tetteiről, a Messiás országáról számoltak be. Az első század vége felé azonban oly evan- géliumra van immár szükség, mely Jézus egyéniségét dóm- borítja ki. Már nem cselekedetei, hanem személye érdé- kelte az emberiséget. Ki volt ő és mit akart, ezt szerette volna tehát Schell szavai szerint tudni a világ. A csodadolgo- kát eltagadni nem lehetett , s azt akkor még nem is igen tették, hiszen az apák még elmesélték őket fiaiknak. De hát a profé- ták is műveltek csodákat, napjaikban is hallottak sok külö- nős hatalmú emberről. A csodákból tehát még nem követ- kezik az, amit Róla a keresztények hisznek. Szólaljon meg maga Jézus. Hadd lássák, Istenre hárít-e minden hatalmat, miként az ószövetség ember-prófétái, avagy tulajdonít-e magának fensőbbséget ama próféták, sőt az egész ószövet- ség felett, s talán isteni eredetének és hatalmának elismerését is kívánja ? ! . . . Mit tart ő magáról, honnan jött és miféle hatalommal végzi a csodadolgokat ?

János pedig tudta és meg is írta.

Végén adja tudomásunkra : »Ezek megirattak, úgy- mond, hogy higgyétek, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy hívén életetek legyen Ö általa.«1 Azt akarja tehát János elérni, hogy higgyék el, hogy győződjenek meg róla, hogy Jézus, kiről oly sokat regélnek szerteszét, az ószövet- ségben megjövendölt Fölkent, az Istennek Fia. Ráutal egy- úttal e hit gyakorlati, bennünket érdeklő voltára azzal, hogy hozzáfűzi : »és hívén, éltetek legyen Ő általa«. Ez beszéd ! Mond valamit ! Azt, hogy az evangélium nem fölösleges, haszontalan holmi. Jézust megismerni és Ö benne hinni min- denkinek legsajátosabb érdeke, mert boldogságot jelent. Nem így, hanem életet, a szó teljes és tökéletes jelentméI Ján. 20, 31. Hittudományi Folyóirat. 1906.

20