Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Beke Antal: Időrendi adatok az Üdvözítőről

274

BEKE ANTAL.

zsidó népet, de sehol sincs oly szerencsétlenség és oly hallat- lan zsarnokság feljegyezve, mint amilyent Heródes a zsidókra mért.« (Antiquit. XVII. 3.)

A követségnek nem volt eredménye, mert Archelaus, Heródes fia, apja halála után kilenc nappal, tehát R. é. u. 750 április 3-ik napján elfoglalta a trónt. (Antiquit. XVII. 10.) s már a következő évben vádolják őt a zsidók arról, hogy kegyet- len és Augusztus császár engedelme nélkül trónra ült. A vád vége lett, hogy Archelausnak a királyi cím meg lett tiltva és csak ethnarcha címet viselhetett Heródes uradalmának fele részében. A 15. fejezetben folytatja Flavius, Archeleaust fejedelemségének 10. évében (t. i. atyja halálától számítva) a zsidók újból kegyetlenségről vádolják Augusztus császár előtt és hogy Augusztus őt jog- és vagyonvesztésbe Ítélte és Galliának Vienna nevű városába számkivetésbe küldötte. A történetíró Dio (libro 55.) feljegyezte, hogy ezen büntetés Augusztus császár 50. évében történt, midőn Rómában konzulok valának M. Aemilius Lepidus és L. Arruntius. Ebből világos, hogy Archelaus uralkodni kezdett Augusztus 41. évé- ben ; de világos az is ; hogy ugyanezen évben kellett Heródes halálának történnie. Ezen bizonyítás azért fontos, mert sokáig ingadozás volt Heródes halálának évéről, mit némelyek 750-re mások pedig, még Baronius bíboros is, az ő Annale- seiben, 751-re tettek ; de ez utóbbi feltétel, ezen és más okok miatt is helytelen.

־1־

A mágusok csillaga. Az evangélium hiteles elbeszélése szerint Krisztus születése után megjelennek Jeruzsálemben a napkeleti bölcsek és kérdezik Herodest : hol van, aki szü- letett, a zsidók királya ? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten és eljöttünk imádni őt. Herodes megháborodik és az egész város vele együtt . . . Kérdezi a papokat és Írástudókat s ezek a próféták jövendölései alapján Betlehemet jelölik meg a születés helyéül. Herodes tehát oda utasítja őket, meghagyván, hogy szorgalmasan kérdezősködjenek a kis- dedről és visszatértök alkalmával neki is tegyenek jelentést, hogy ő is elmenvén, imádja azt . . .