Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg
-----rt-w -------a szolgabiró ( ! ) megígérte neki látogatását, nagyobb fel- fordulást csinált házában, mintha más egy fejedelmet fogadna. ! Mindezek megtörtént dolgok, magam tapasztaltam őket, személyes ismerőseimnek nevekkel is szolgálhatnék. Ily papok láttára csoda-e, ha kifakad a civil : »no ezen is meglátszik ám, hogy nagy paraszt.« És mindennek mi az oka ! Talán tévedek, de erős a meggyőződésem, hogy mindez említett és hasonló fogyat- kozásoknak oka, alapja és gyökere, a papi önérzet hiánya ! Nem mondom én, hogy legyen a pap büszke, sőt ellen- kezőleg, mi sem visszataszítóbb, mint egy gőgös, büszke, dölyfös pap. Legyen a pap igenis alázatos, de amellett legyen egyszersmind önérzetes ! A kettő nemcsak nem ellenkezik egymással, sőt támogatja egymást. Az alázatosság egyéni erény és leginkább az egyént díszíti, az önérzettel annak az állásnak tartozunk, melyhez tartozunk ! Ami a ruházkodást illeti, talán szintén tévedek, de amondó vagyok, hogy legyen a pap kifogástalanul tisztessége- sen, tisztán és uriasan öltözött — állása miatt, mely szent, de amellett legyen alázatos — Krisztus miatt, ki a legszentebb ! Ami a más álláson levőkkel való viszonyt illeti, visel- kedjék a pap az alsóbbrendűvel szemben úgy, mint egy bölcs tanító, szerető atya, jóakaró patronus ; vele egyen- ranguakkal szemben pedig végre-valahára ébredjen a pap tudatára annak, hogy, ami tagadhatatlanul igaz is, az ő állása minden állások között a legszentebb, a legmagasztosabb, a legtökéletesebb, legfőbb és sietek hozzátenni, tisztán jogi és történeti szempontból is az első állás ! önérzetet kell teremteni a magyar papságban, önérze- tét kell már csepegtetni az ifjú levita szívébe ! önérzet, az alázatosság erényétől megtisztult, önzetlen önérzet,1 ez az a mágnes, mely a pappal egyenlő állású, sőt magasabb állásban levő világiakat nemcsak nem taszítja el maga elől, de vonzza, magához édesíti őket. 1 Ez nem ellenmondás, paradoxon, mert — mint említet- tem — önérzettel nem magunknak, hanem állásunknak tartozunk ! 184 VEGYESEK.
