Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében

־י •

A MEGVÁLTÓ AZ ÓSZÖVETSÉGBEN ÉS MEGJELENÉSÉBEN. 139

tolle, lege ; vedd és olvasd, mindennap hallhatjuk. Ugyan- azokat a köteteket, miket Ágoston olvasott, s melyek őt az örvény felé vivő útról visszatérítették, ugyanazon köteteket olvassuk mi is. Tiszteletünket meg nem vonhatjuk azoktól, hisz az ősiség, évezredek méltósága díszíti őket, hithű tanúi nemzetek, népek történetének. Tisztelettel nézünk tehát rájuk, vegyük kezünkbe, mint Ágoston, s olvassuk, mint Ágoston. Mindenre kapunk választ, minden kételyünk eloszlik. Látni fogjuk a megváltás után vágyó népeket, látni fogjuk a Megváltónak a sötétség homályából bontakozó alakját, s látni fogjuk Jézus fénynyel övezett személyét. Rámondjuk, Ö az, kit »a szigetek várnak«, ö az, ki üdvünket elhozta, Ö az, kiben minden beteljesedett, s ő, ki kereszten értünk meghalt, Ö a Megváltó, Isten fia. Szent meggyőződés fogja e szavakat súgni, s keblünk megkönnyebbül, egy eddig csak titkon, mélyen, a szív legmélyén sejtett tündéri haza tárul föl előttünk, s a szegény vőlegényben ráismerve a dicső királyfira, nem öljük meg, de örömrepeső kebellel követjük oda, hol királyi fényét hagyta ; szívével győzött, szíve lesz a miénk ; sorsosai leszünk uralmának, dicsőségének, a boldog- ság édes italtól habzó serlegét élvezhetjük örökre . . .

Tehát : tolle, lege . . . Vedd s olvasd . . . VI.

VI. Isten országa.

Olvasva a sz. írást, mindenütt, hol a Megváltóról szó van, nyomát találjuk annak a hitnek is, hogy a Meg- váltó eljövetelével új idő áll be, máskép alakul a világrend, bekövetkezik Isten országa. Már az ősszülők bűnbeesésétől vehetjük annak kezdetét. Isten, midőn az embert alkotta, boldogságra teremtette, miért is az édenkertbe helyezte, hogy ott mindazt, mi jó, mi szép, együttesen föltalálja és élvezze. Hogy mily boldog lehetett a paradicsomi élet, alig tudjuk elképzelni, sejtjük, hogy valamelyes része lehetett a mennyei örömöknek, mert szabad volt még Istent is látni, vele társalogni. Mindez véget ért az első bűnnel; az ember elvesztő ártatlanságát, evvel boldogságát, Isten