Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében

A MEGVÁLTÓ AZ ÓSZÖVETSÉGBEN' ÉS MEGJELENÉSÉBEN'.

137

eredetét hirdeti, ha a lelkiismeret, de az ész is hangosan kiáltja elibéjük : Balgák ! mit tusakodtok a megismert igazság ellen, — egy utolsó eszközhöz nyúlnak, mely természetesen megdönt mindent, s ez : tagadni mindent, magát a Szent- írást, a jövendöléseket, a történelmi igazságokat : koholmány mindez !

Tudjuk, mit akarnak ezzel mondani. A jövendölések tulajdonképen nem is jövendölések, puszta agyrém, a fel- izgatott s magát egy nem létező eszmébe, vagy eszménybe beleképzelő, beteges, merészröptü emberi elme szüleménye, így hát be sem teljesedtek. S ha mégis be lehet bizonyítani, hogy ez, vagy az a jövendölés, mint teljesült valóság ráalkal- mazható valamely tényre, nos, itt a »véletlen!« így gondol- koznak. Mi pedig fordítunk egyet a dolgon, s azt mondjuk, hogy »véletlen« jelszavuk nem egyéb, mint : a felizgatott, s magát egy nem létező eszmébe vagy eszménybe beleképzelő, beteges, de korlátolt röptű agy szörnyszülöttje. Cáfolják meg, ha nem úgy van, mi megcáfoljuk az ő »véletlen«-jüket.

Kezdjük úgy, hogy : mi a véletlen ? Mindenesetre fontos kérdés, melyre ha felelni tudnának, a cáfolás könnyű nem volna. Tudnak felelni, de a feleletek méltók arra, hogy ugyanoda helyezzük azokat, hova előbb a »véletlen«-t tettük. Azt mondják, a sors játéka ! A sors — játéka ? — Mi a sors ? Mi a sors játéka ? Muhamed ismer egy »sors«-ot, félt is tőle annyira, hogy valamennyi követőjének szigorú parancsot hagyott, mely szerint e »sors«-ot tisztelni kell, mert ez az, mitől éltünk, boldogságunk, mindenünk függ, de úgy, hogy már évszázadokkal születésünk előtt minden el volt rólunk határozva, s mely ellen tenni nem lehet. Talán ez az a sors, s így odajutunk, hogy szabad akaratunk csak a holdban van ? Hol akkor a szigorú elv, mely Istent megtagadja, csakhogy az ember szabad akaratán hiba ne essék ! Nem, nem ez a sors ! Egy fönnálló rend, melyet természeti erőnek lehet nevezni, s mely korlátlan ura mindeneknek ... Ez a sors ? Oda a szabad akarat, de hagyján, nézzük, s fogadjuk el ezt a »korlátlan rendet«. Mi a mindenség ? Anyag ! Mi az anyag ? Élettelen valami, mely életet nyer, ha formát kap.