Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében

A MEGVÁLTÓ AZ ÓSZÖVETSÉGBEN ÉS MEGJELENÉSÉBEN. 129

lett. A megígért Megváltó eljött, pap volt, a legnagyobb áldozatot mutatta be annak, ki Öt küldötte, önmagát adta miértünk, a kereszt áldozata által. Ily áldozat, csakis ily áldozat volt képes az emberiséget megváltani. Végtelen nagy volt a bűn, mit jóvá kellett tenni, végtelen nagynak kellett az áldozatnak is lennie, hogy Istent megengesztelje. Ember ezt nem tehette, Isten kellett ahhoz, hogy ősszü- leink bűnét eltörülje. A végtelen Bölcsesség pedig öröktől fogva megtalálta az eszközt, mely a végtelen Igazságosság- nak eleget tegyen, -».... eljön . . . s megöletik Krisztus«, — Dán. 9, 25. — »elküldi a Fiút az Atya, hogy önmagát adja miérettünk engesztelésül.« »Ilyen főpap kellett nekünk, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől különböző és az egek- nél fenségesebb, ki ne legyen kénytelen mindennap, mint a papok, előbb saját vétkeiért tenni áldozatot, azután a népért, mert egyszer cselekedte ezt, önmagát föláldozván.« — Sz. Pál a Zsid. 7, 26. ■— Ily főpap kellett, ilyennek kellett a Meg- váltónak lennie, s ily áldozatot kellett bemutatnia, önma- gát t. i., mit Isten Melkizedek áldozata által előre jelképe- zett, áldozván kenyeret és bort.

Magasztos áldozat, isteni Áldozó. Emberi elme fel nem foghatja nagyságát, le kell borúlni a kereszt-oltár előtt, s könyörögni, hogy osztályrészesei lehessünk mi is ez áldozat bő gyümölcseinek. Oly terebélyes fa a kereszt — mondja Tertullián, — mely árnyékát kelet s nyugat, dél és észak minden zugába veti, de méltatlan ez árnyékot nem érzi. Olyan ez árnyék, mint az égő csipkebokor helye, — vesd le saruidat, szent e hely, melyen állasz. Hozzá tesszük : Krisztus vére tette szenttéA Zsoltáros fentidézett szavai a papi méltóságot össze- kötik a királyival, midőn azt mondja : . . . Melkizedek rendje szerint. Melkizedek áldozatot mutat be, tisztát, — kenyeret és bort, ő tehát igazi pap. De emellett király is. Király és pap, minő az lesz, kiről a Zsoltáros beszél. Aaron és fiai is papok, Dávid és Salamon is királyok, de a Megváltó nem lesz ilyen pap, nem lesz ilyen király. Ez utóbbiról már beszél- tünk : Dávid és Salamon földi királyok voltak, fény és pompa,

Hittudományi Folyóirat. 1906.

9