Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében

A MEGVÁLTÓ AZ ÓSZÖVETSÉGBEN ÉS MEGJELENÉSÉBEN. 103

dicsősége nagyobb volna, de nem azért, mert benne a Meg- váltó fog megjelenni, hanem mert hosszabb ideig fog fenn- állani, mint az előbbi. Alap nélkül való ferdítés ez, mert tíz év nem szerez dicsőséget, oly jelentéktelen évszám ez az évek ezreiben ; már pedig a másik templom alig állott tovább tíz évvel az elsőnél. Vagy talán N. Sándorra, Pompejuszra vonatkozik a jövendölés, és az ő látogatásuk a zsidó tem- plombán szerzett annak nagyobb dicsőséget ? Ezt is állítják, de épen ez mutatja sülyedésüket, midőn a szentély dicső- ségét pogány fejedelmek jelenlétével hozzák kapcsolatba. Fűhöz-fához kapkodnak a zsidók, csakhogy elhárítsák az éles kést, mely rég elavult, sőt már teljesen megromlott tanaikat egy szeléssel keresztülvágja. Pedig a tények előtt meg kell hajolniok. A próféták világosan mondják, mikor kell jönnie a Megigértnek ; ez idő elmúlt, s Ö eljött. Milliók és milliók vallják ezt, a múltnak porlepte hithű kötetei bizo- nyitják, —- kitekert, elferdített tanokkal nem lehet azt megdönteni. Azt is mondják, hogy hiszen a »népek«, tehát a pogányok nem tudtak semmit a Megváltóról, nem is várták Öt ; Aggeusz tehát nem a Messiásról beszél. Ne feledjék itt az Ábrahámnak tett isteni Ígéretet, mely szerint a Meg- váltóban fog üdvözülni az egész emberiség. Nem úgy volt ? És nem úgy történt ? . . .

Elkerülhetnők mindezeket, ha előítélet nélkül, meg- hajolva az isteni tekintély előtt olvasnák a sz. írást, mely világosan és határozottan beszél, s különösen a Megváltóra vonatkozó részekben körvonalozva jelzi a férfit, ki mindent önmagában fog összpontosítani, kit Isten megígért ősszü- leinknek, azóta pedig egy láncolata az Ígéreteknek húzódik végig az egész zsidónép történetén, mondhatnám az embe- riség történetén, mely érlelődött, hogy méltán fogadhassa őt, s mint sz. Ágoston mondja, az ó-szövetség méhében hordozta a Krisztust. Szép jellemzése a következő : kezdet- ben úgy tűnik fel, mint a hold bágyadt, szelíd fénye, idők haladtával mint a felkelő piros hajnal, míg végre az idők teljével a ragyogó fényes nap tör elő az égboltozaton. E nap a Megváltó.