Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Tower Vilmos: Reformeszmék a kisszemináriumi papnevelést illetőleg

REFORMESZMÉK A KISSZEMINÁRIUMI PAP- NEVELÉST ILLETŐLEG.

A XIX. század közepe táján érlelődött meg hazánk néhány jeles tehetségében az a tudat, hogy papnevelő-inté- zeteink alapos reformra szorulnak.

Az 1858-iki esztergomi zsinat volt az első, mely a reform eszméjét megpendítette.

Igaz ugyan, hogy ezt csak általánosságban tette, a jeget mégis megtörte; a reformeszmék felszínre jutván, főleg a folyóiratok lettek tolmácsolói a papnevelés érdeké- ben felvetett porrfpás eszméknek, nagyszerű terveknek, a szakértők alapos véleményeinek.

A Magyar Sion, Religio, Hittud. Folyóirat, Egyházi Közlöny hasábjai szinte hemzsegnek a papnevelés ügyének fellendítése végett felvetett reformeszmék sokaságától.

Legtöbbet foglalkoznak ugyan, az igaz, a tanítás és oktatás ügyével, a tanítás nyelvével, rendszerével, a tan- tárgyak megválasztásának kérdésével, az órarenddel és hason- lókkal, de nem feledkeznek meg emellett a szó szoros értei- mében vett papi nevelésről sem — a nagyobb papnevelő- intézeteket illetőleg.

Annál csodálatosabb, hogy papnevelósünkre vonatkozó, immár igazán bőséges és sokoldalú alapos irodalmunk szinte megfeledkezni látszott a papi nevelés egy nagyon-nagyon fontos tényezőjéről és közel félezredéves intézményéről: a kisszemináriumról.

Itt-ott ugyan elvétve erről is esik szó (leginkább hasz- nát és fontosságát bizonyítják), de általában elmondhatjuk, hogy a kisszemináriumi nevelés előbbrevitelének kérdése eddig sem az illetékes férfiak, sem a sajtó érdeklődését fel nem keltette. Pedig hogy nagyon-nagyon rájuk fórt volna, tudnia kell ezt mindenkinek, ki ismeri hazai kisszeminá- riumaink szervezetét, nevelési módját, és állandóan érdek- lődő szemmel kísérvén a nevelés hatását a növendékeken, párhuzamot kísérel vonni a kisszemináriumok magasztos rendeltetése és az in praxi elért eredmény között.

650