Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Huszár Elemér: Az Oltári szentség az egyházi jogban
610 DR. HUSZÁR ELEMÉR. a misén jelen lennie excommunicatio vagy interdictum alatt állónak. Az őskeresztény egyházban szigorúan megkiilön- böztették a misének offertorium előtti részét : missa cate- chumenorum s az offertorium utáni részt : missa fidelium. A missa catechumenorumon bárki jelen lehetett: Episcopus nullum prohibeat ingredi ecclesiam et audire verbum Dei, sive gentilem, sive hereticum, sive Judeum, usque ad missam catechumenorum (Gratiam Deer. III. r. I. dist. 67. c.) ; a missa fidebumon azonban csak az egyház közösségében élő hivek : incestuosi ad missam tantam catechuminorum in ecclesia admittantur — mondja az 546-iki leridai zsinat — az ostiarius feladata volt offertoriumkor az oda nem valókat távozásra felszólítani : fideles recipiat, excommunicates et infideles excipiat (rejiciat) — írja se\ illái Izidor föntebb idézett leve- lében. Ez a különböztetés ma antiquálódott s a vigens Ecclesiae disciplina nemcsak nem utasítja ki a más vallásuakat a miséről, de azt is tolerálja, hogy bizonyos alkalmaknál más vallásuak is a misére meghivassanak. Mivel a mise Krisztus keresztáldozatának az ismétlése, Krisztus pedig mindnyájunkért áldozta fel magát a kereszten, ennélfogva a misét is fel lehet ajánlani mindenkiért, akinek az áldozat még használhat, tehát élőkért mindenkiért, holtakért pedig azokért, akik nincsenek a mennyországban, ahol már nincs szükségük segítségre, sem a pokolban, ahol már nincs számukra segítség. De mivel az senkiről sincs definiálva, hogy a pokolban volna, ennélfogva csak azokért nem lehet misézni, akikről definiálva van, hogy a mennyországban vannak, azaz a kánonizált szentekért : quia orationibus nostris non indigent pro ea quod quum sint perfecte beati, omnia eis ad vota succedent, írja III. Incze János lyoni érseknek.1 Különb- séget kell azonban tenni a publica és secreta applicatio között : az Egyház nevében ajánlani fel a misét valakiért és nevét a misébe foglalni nem szabad, 11a az illető nincs az Egyház közösségében, akár élő, akár megholt : non tarnen pro impiis tale quid agere licebit, írja III. Gergely 732-ben Bonifatius 1 L. Huszár : A temetkezési jog.
