Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogma-történetéhez zsidó és keresztény forrásokból

ADALÉK AZ EKEDETI BŰN DOGMATÖRTÉNETÉHEZ.

601

az ember részéről sz. Pál azon helyével hozza összefüggésbe, melyben a hívőknek meghagyja: »nolite contristare Sp. S.«, mindamellett azon szerep, amelyet a két »Lélek«-nek tulaj- donit, teljesen ugyanaz és azonos a Pastor-ban olvasható leírással. Aphraatesben a hitbölcselet egy lépést tesz előre; föntartva a Pastor-féle -tvsv/ua ayiov és a sz. Lélek azonos- ságát, önként előáll a kérdés, hogy ha a sz. Lélek az ember- ben uralkodó jó principium a keresztség után, hogy van az, hogy az ember mégis vétkezik. A régieknek e kérdésre kétféle feleletük volt: a rigoristák (katharok, montanista szekták) azt mondották, hogy az ember a keresztség után nem vétkezhetik, azok tehát, akik a keresztség után bűnbe esnek, megszűntek az egyház tagjai lenni és voltaképen igazi keresztények soha sem voltak. A másik, józanabb rész azt mondta, hogy az ember szabad, így tehát módjában van vétkezni, de a penitencia által módjában van Istenhez visz- szatérni. Sajnos, a mi szegény Aphraatesünk sémi esze ezen problémával nem volt képes tisztába jönni A penitenciáról teljesen okosan és helyesen értekezik; elveti azon túlzók tanát, akik a bűnbánókat a bűnbánat szentségéhez járulni nem engedik, a bűnök lelkiismeretes bevallását sürgeti, hanem arról a psychologiai igazságról, hogy a vétek lehető- sége az emberi akarat szabadságán alapszik, még halvány sejtelme sincs. És épen itt rejlik tanainak hasonlósága az előbb előadott Pastor-féle mechanikus hamartiologiával. Mindkét író szerint az erény és a bűn szinte gépies oko- zata azon két, egymással ellentétes szellemi lény működé- sének, melyek az emberi szívet föltétlenül uralják és minden rendszer nélkül, kiszámíthatatlan módon működésbe hozzák. Aphraates, amint mondtam, egy lépéssel közelebb jött a katholikus egyház bevett tanához, amidőn az emberi szívet jóra hangoló princípiumot a szentlélekkel azonosította, de ugyanakkor két lépéssel hátrább ment tőle, midőn a gratia gratis data-1 a gratia gratum faciens-szel összezavarva az emberi szívben itt-ott fellépő gonosz lelkiállapot lehetőségét azzal akarta indokolni, hogy a próféták sem bírták zavar- talanul a sz. Lelket, hogy tőlük majd elszállt, majd velük