Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogma-történetéhez zsidó és keresztény forrásokból
ADALÉK AZ EREDETI BŰN DOGMATÖRTÉXETÉHEZ. 593 3. Az emberben a keresztség után bent marad a Sátán, mely öt gonosz cselekedetekre ingerli, e Sátán ki nem irt- ható másképen csak folytonos imával; böjt, jó cselekedetek hasztalanok vele szemben, de ha a Sátán az embert elhagyta, akkor az illető többé nem vétkezhetik, mert a Sátán után a Parakletosz foglalja el lelkét. E tan szerzői az imád- kozók (mesalliané), egy mezopotámiai szekta hívei, akik Simeon ben Lalus tanát úgy látszik betűszerinti értelem- ben vették át és ennek révén teljesen elzüllöttek. A legrégibb és jelen esetben tárgyi szempontból leg- fontosabb mű, mely ilyenformán ugyancsak megérdemli, hogy vele kezdjük a dolog tárgyalását, Hermas Pastor-a. Zahn már régen gyanította a műben előforduló számos heb- raismusból, hogy Hermas zsidó eredetű ember volt.1 Jelen esetben ez kivált azért fontos, mert egyrészt az összefüggés az alább tárgyalt tanok és a zsidóság hitbeli nézetei között több mint valószínű, másrészt Hermas zsidós tanai az egész keleti egyházban rendkívül elterjedtek, amint látni fogjuk, ép a Pastor révén, mely hosszú ideig szent könyv számba ment. mind a két egyházban.1 2 Hermas műveiben két hely van, mely minket közelről érdekel. Az 5. ÍEVroiUy-ban Hermas azt a parancsot kapja, hogy türelmes és okos legyen és győzni fog a rossz csele- kedetek fölött és minden igazságosságot fog cselekedni, ha ugyan türelmes lész, mondja a a pásztor, kitől a leírt parancsokat nyerte a szerző, »a sz. lélek, mely benned lakozik, tiszta lészen, mert más gonosz lélek el nem homá1 Der Hirt des Hermas. Gotha, 1868. 485. és köw. 11. Barden- hewer, Geschichte der altkirchlichen Litteratur, Freiburg, 1902. 1. k. 564. 1. 2 Szent könyv gyanánt idézi Irenaeus (Haer. 4, 20, 2.), Tértül- lián De Oratione 16., de már egy montanista művében (De Pudicitia 20.) mondja : Et utique receptior apud Ecclesias epistola illa Barnabae [Ep. ad Hebraeos] illo apocrypho Pastore moechorum ; az Ado. Alea- tores szerzője a 2. fejezetben, Clem. Alexandrinus, Origenes nagy tisztelettel idézik. Még a görög-latin Claromontanus kánonjában is megmaradt (Harnack, Die Chronologie dei Altchristlichen Litteratur II. k. 85. 1.) A többi helyeket 1. Bardenhewer i. m. 568—570. 11. 38 Hittudományi Folyóirat. 1905.
