Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Révai Sándor: Káldi György

KÁLÓI GYÖRGY.

525

predikállásra-való erőmhöz sokáig nem bízhatom; sőt Szent Péterrel azt-is mondhatom, hogy hamar le-tétetik az én hajlékom, mely, hatvan esztendőhöz közelgetvén, künnyen meg-hanyatlik, arra fordítottam gondolatomat, hogy a’ mivel éltemben, harmincnégy esztendőtül fogva együtt-is másntt-is prédikálván, oktattam a’ Híveket, azt írásban foglalnám és holtom-után-is jóra emlékeztetvén, használhatnék nékik.«1

S munkás életet csakugyan hamar ezután, 1634. évi október hó 30-án, be is fejezte.

Pázmány, aki leglelkesebb munkatársainak s legmeg- hittebb barátainak egyikót vesztette el Kálóiban, azt erősíti, hogy Kálóihoz fogható embert bajosan talál egyhamar az egész magyar egyházban. »Quanti viri iacturam fecerit in eius morte Hungária; Sapientissimi, atque Eminentissimi Cardinalis Petri Pazmanni de eo iudicium abunde declarat, quo dicebat, ex omni ordine Ecclesiastico, Religiosoque, nulli secundum esse toto Hungáriáé Regno; parem illi haud facile repertum iri.« 1 2 S Pázmány méltán becsülte nagyra az egyszerű szerény szerzetest, aki utolsó lehelletéig nem szűnt meg egyházának vitéz katonája, forrón szeretett hazájának hű fia lenni.

Kortársai, kik ismerték az ő nemes lemondását, tapasz- talták szerénységét és alázatosságát, megbámulták lelke magas szárnyalását és tudománya mélységét, szíves örömmel hallgatták lelkes beszédeit és tanúi voltak annak a fárad- sággal teli életnek, melynek terhét Káldi oly türelmes szívvel viselte, a legnagyobb tisztelettel és becsüléssel visel- tettek iránta.

Mint életírói említik, tisztelte és szerette őt mindenki: a főrendűek és közsorsúak egyaránt. Legtöbb tisztelője jóindulatát és szeretetét mint szónok szerezte meg magá- nak. »Benevolentia susceptus ab Optimatibus, florebat apud omnes ordines gratia, et authoritate, quam testata saepe sapientia, prudentia, tam imprimis exquisita, qua pollebat,

1 Vasárnapi beszédeihez írt elüljáró beszéd, VI. 1.

2 Pannonia docta, Tud. Tár. 1883. Ért. III. 326.