Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Révai Sándor: Káldi György

KÁLDI GYÖRGY.

511

Nem csodálható, ha lelkes térítői működésük s az iskolájukban felmutatott nagyszerű eredmény számos tisz- telőt és barátot szerzett a Jézus társasága tagjainak.

Rajongott érettük mindenki; az előkelők épen úgy, mint a közrangúak és az alsó osztályhoz tartozók. A kitűn- tetésekből és közszeretetből természetesen Káldinak jutott az oroszlánrész. »Magna fűit apud viros principes authori- taté et gratia, qui libere auderet summos aeque ac imfimos, qua suaviter, qua fortiter ad officium cohortari.« 1

Hogy mennyire kedvelte őt maga Pázmány is, azt az a levélváltás igazolja legjobban, melyet Novák Béla dr. közöl: »Többek között Homonnai György is meghívta magához. (T. i. Káldit.) Épen ott volt Balásfy Tamás. Társalgás folyamán sok mindenféle dolog jött szóba, igy történt aztán, hogy vallási kérdésekre is rákerült a ׳sor. Érvényes-e az írásban végzett gyónás? Balásfy minden- áron azt bizonyította, hogy az ilyen gyónás érvénytelen még akkor is, ha az illető gyónó személj’esen adja át bűneit. Káldi pedig az ellenkezőjét vitatta. Ki ismeri Balásfy veszekedő, garázda természetét, ki pl. Laskay János kano- nokot saját házából akarta kidobatni, Ramocsaházy Mihály kanonokot pedig arcul verte, az épen nem csodálkozik azon, hogy itt is szenvedélyeskedni kezdett, hogy Káldi vélemé- nyét az egész vendégsereg hallatára eretneknek nyilvání- tóttá. Káldinak nem volt kedve a vitát tovább folytatni, hanem döntse el Pázmány, melyiküknek van igaza. »Nem akarok eretnek lenni — írja neki Csejthéről — és ha helytelenül szólottám, lelkiismeretem által köteleztetem visszavonni hallgatóim előtt.« 1 2 Ebben megegyezvén, kibe- külve váltak el.

Pázmány sietett eldönteni a kérdést. »Jól teszi — írja Káldinak — hogy poharak közt folyt beszédek által magát megzavartatni nem engedi. A vitatkozás heve gyakran elragadja az embereket és eretnekséget látnak ott, hol

1 Szörényi: Pannonia docta.

2 Káldi 1618 febr. 3-ki leveléből Pázmányhoz. Idézve Kováknál.