Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve
48 DR. HÁM ANTAL. előtt elküldi Illés prófétát, hogy megtérésük könnyebb legyen, nehogy ha a bíró eljön, elveszszenek (4., 5., 6.). Eme vázlatból is kivehető, hogy könyvünk egységes és összefüggő, miért is alaptalanul állítja Eichhorn,1 hogy az különböző alkalmakkor elmondott beszédek kivonatainak egybeállításából alakult ki. Erre sem a tárgyak változásai- ból, sem a mondottak gyakori ismétléséből nem lehet követ- keztetni. Mert kétségtelen, hogy mindezek Malakiás fő cél- jával vannak összefüggésben. A fő cél nem volt más, mint a zsidók romlott erkölcsi állapotát megjavítani. De amint ez a romlottság nem egy irányra terjedt, hanem az erköl- csisóget több tekintetben — mondjuk — megfertőztette: éppen úgy a próféta sem maradhatott csupán egy tárgynál, ha a bajon gyökeresen akart segíteni. Az ismétlések pedig csak az egyes dolgok fontossága mellett tanúskodnak s azt bizonyítják, hogy különösen szükséges volt róluk beszélni, hogy az elégületlensóget megnyugvás váltsa fel s a rende- zett állapotok visszatérjenek. Maga az előadás módja is oly egyöntetű, hogy inkább kényszerít egy időt felvennünk, sem mint könyvünk tartalmát több alkalomra elosztanunk. Kolozsvár. Dr. Hám Antal. (Folytatása következik.) 1 Eichhorn i. m. III. k. 609. §. 377. k. 1. E nézethez hajlik Comely is (i. m. II/2. 615. L), aki könyvünk korának megállapítá- sara nézve előnyösebbnek mondja, »si cum antiquis Esdram ipsum dicimus vaticiniorum nostrorum auctorem; concionum quas longo vitae tempore habuit, epitomen quandam addidit libris propheticis, quos collegerat, ut populo suo essent consolationi et exhortationi*.
