Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Révai Sándor: Káldi György

KÁLDI GYÖRGY.

505

kát is. »Latine ad academicos vienenses cum fructu, non raro italice dixit subinde etiam urgente necessitate ger- manice.« 1 »Mirabilis quaterno idiomatum genere concionibus habendis. Nam et nativa Hungarica potissimum dixit, et Yiennae ad Academicos Latinas conciones habuit; non raro Italice auditorem hortatus est, et si usus, aut necessitas ferret, etiam Germanice.« 2

Becsből nagyhamar Olmützbe rendelte őt elöljárói parancsa, ahol a növendékeket egy ideig a lelkipásztorkodás- ban (Theol. pastoralis) oktatta mint professor casuum; ugyan- csak ő adta elő az erkölcstudományt (Theol. moralis) is. Ugyanitt mint házi gyóntató is szerepelt.

Káldi e hányattatásai s bokros elfoglaltsága közepette sem feledkezett meg hazájáról. Hazájára és az elsatnyult magyar katholikus egyházra gondolt, azon akart segíteni, midőn valóban lázas buzgalommal szorgoskodott biblia- fordításának elkészítésén. Fordítását, mint az imént láttuk, Gyulafehérvárt kezdte meg s már Olmiitzben, 1607-ben befejezte. Bibliájának a budapesti tud. egyetem könyvtárá- ban őrzött kézirata végére maga jegyezte fel: »Die finem imposui 25. Martii Anno 1607. Olumucii.«

Ugyanezen évben a kolozsvári országgyűlésen a kisebb- ségben lévő katholikus rendek erélyesen sürgették volt a jezsuiták visszatelepítését, de hasztalanul. Káldi azonban mégis hazajött. Nagyon bízott, úgy látszik, az új erdélyi fejedelemnek, Eákóczy Zsigmondnak irántok tanúsított jóindulatában. Ezt a kitűntető jóindulatot fel is említi a husvét utáni II. vasárnapra írt 3. beszédének II. részében: »Az eltévelyedett Fejedelmek közül is találtattak, kik jó akarattyokból, pechétes Levelökkel is megbizonnyították, hogy a’ mikkel bennünket gonosz akaróink vádoltak, azok- ban ártatlanoknak találtak. Kezünkben vagyon ítákoczy Zsigmondnak, Erdétyi Fejedelemnek levele, mellyet ha hitünkön való ember adott volna is, eléggé megmutatta volna jó akarattyát.«

1 Elogia def. S. I. i. h.

8 Tudománytár, 1838. III. 303. 1. Y. ö. még: Szörényi, i. m.