Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Révai Sándor: Káldi György

KÁLDI GYÖRGY.

503

Báthory Zsigmond fejedelmet, hogy a jezsuita rendet szám- űzze, »mivel ez a szerzet hazánknak romlására és posteritá- sunknak veszedelmére tendál«.1 Utóbb azonban a fehérvári országgyűlés 1595-ben újra megengedi a jezsuitáknak Kolozs- várt, Monostoron és Gyulafehérvárt a letelepedést.2

Mint Kazy emliti, Káldi szíves-örömest vállalta el nehéz kiküldetését, mert megérté, hogy Erdélyben számos alkalma leszen vallásáért fáradozni. »Postquam in schola affectuum excelsam indolem biennio excoluit, Transylvaniam, quamdam veluti monstrorum (haeresum variarum) sylvam colere, et orthodoxam religionem, immane quantum afflictam recreare ac erigere iussus, demandatam sibi provinciam tanto libentius suscepit, quanto amplius virtuti suae theatrum reserari intellexit.« 8

S csakugyan fáradhatott, sanyaroghatott eleget. Kül- detóséhez híven bejárta az egész országot, serényen hinte- getvén mindenütt az ige magvait. Tanított Kolozsvárt, Székely udvarhelyen és Gyulafehérvárt. Gyakran megfordul- hatott az előkelők udvarában is és valószínűleg már ekkor kezdődött ama barátságos viszony, mely Bethlen Gábor, a későbbi fejedelem, és Káldi, az egyszerű szerzetes között fennállott.

1603- ban újra kiűzték a jezsuita szerzeteseket Erdély- bői; ekkor Káldit elöljárói szava Brünnbe rendeli, hol mint a próbaéves növendékek mestere és német gyóntató működik.

Azonban még az 1603. év folyamán visszahelyezi a jezsuitákat a császári hadak fővezére, Basta György. Való- színüleg hazajött ekkor Káldi György is.

1604- ben már az 1598-ban alapított sellyei házban találjuk őt, ahol mint praefectus scholarum szerepel;

1605-ben pedig már a kolozsvári ház lelki vezetője. (Concio- nator et praef. spiritualis.)

Kolozsvári tartózkodásáról maga is megemlékezik az első böjti vasárnapra írt 1. beszéd I. részében: »Jut eszembe,

1 Holzwart-Szabó : Világtörténet, VI. 505. 1.

2 Horváth M.: M. tört. 1861., III. köt. 339 1.

3 Kazy: Hist. univ. Tyrnav., pag. 64.