Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Hanuy Ferenc: A pápa szuverénsége jogi szempontból

A PÁPA SZU VÉRÉNSÉGE JOGI SZEMPONTBÓL.

489

és teljes függetlenséget (»einer vollen und wirklichen Unab- hängigkeit«) vagyis valódi szuverénséget követel magának, épen úgy, mint XIII. Leó pápa.

Milyen alakban és milyen mérvben elégednék meg a pápa a szuverénitás biztosításával ?

Erről csak maga a mindenkori pápa van jogosítva határozni és nyilatkozni. X. Pius pápa ily ifányú nyilatko- zatot nem tett.

Az elmélet terén szabad azonban arról beszólni, melyek a lehetséges módozatok a pápai szuverenitásnak teljes bizto- sítására.

Első módozat volna természetesen az egész régi »Egy- házi Állam« visszaadása és visszaállítása. Ezen megoldási módozatnak elfogadása az olasz királyok által valószínűnek nem látszik és azért még vatikáni ■ körökben is beérnék azzal, hogy az olasz király csakis az »uralkodói« jogot adja vissza a pápának az 1859—60. és 1870. évben az »Egyházi Állam «-ból annektált területek felett, de azért a pápa helyett és az ő nevében továbbra is ideiglenesen meg- szállva tarthatná és »kormányozhatná« ezen területeket. Ilyen megoldási módot ajánlott évekkel ezelőtt Daerne de Varilc egy kiadott füzetében, amelyet a Vatikán sajtója meleg dicséretekben részesített.1

Második módozat volna az, ha az olasz király a Vatikán területét■ kiegészítené bizonyos nagyobb területtel, esetleg egész a tengerig, és ezen területről lemondva, a pápát e terület szuverénjének ismerné el, csak úgy, mint San-Marino is önálló köztársaságot képez Olaszország közepén (59 km2 terület és 8200 lakos) olasz fenhatóság alatt; és van önálló törvényhozása, polgári és katonai kormányzata. Ez volna körülbelül az 1870. évben II. Viktor Emanuel király által a »cittä leonina« átengedésére nézve IX. Piusnak tett ajánlat kissé nagyobb területre kiterjesztve.

Ilyen módját a megoldásnak Parocclii bíboros lehet- ségesnek vélte (legalább ideiglenes, átmeneti »modus vivendi«1 Pinclietti-Sanniarchi i. m. 436. 1.