Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hanuy Ferenc: A pápa szuverénsége jogi szempontból
',•-■-'־■-/;■יז •י .־ .־ s’abstenir de toute ingórence dans !’administration du pays, auprés duquel il est accredite, de toute critique des actes du Gouvernement. Or, il y a quelques années, la Belgique a vu le Nonce de Bruxelles critiquer une lói scolaire votée par la representation nationale et un autre jour feliciter le parti catholique du resultat des elections. Prenons l'liypothése la plus favorable: en France, on. le principe qu’un nonce n’est qu’un envoyé diplomatique, a été main- tenu avec plus de sévórité, on admet cependant qu’il peut communiquer avec les préláts pour prendre les informations nécessaires sur la personne des canditats aux óvéchós. Ima- gine-t-on un ambassadeur communiquant avec des fonc- tionnaires pour préparer la nomination d’autres fonction- naires?« Ezen álláspontból továbbá a konkordátumok természe- tere vonatkozólag is hátrányos következtetést lehet vonni, t. i. azt, hogy nem leven sem a kath. egyház, sem a pápa nemzetközi jogszemély (mi állítjuk, hogy mindkettő az), nem is lehet velők egy szuverén államnak nemzetközi tér- mészetű szerződést kötni, és így a konkordátumok csak állami törvényeknek vagy az állam területén levő egyház- nak szerződési alakban tett állami engedményeknek, privile- giumoknak tekintendők. Ezen álláspont az olasz kormánynak már évtizedek óta hivatalos álláspontja (bár, mint láttuk, a garancia- törvény szövege nem ezen álláspontot fejezi ki); ezen állás- pontot foglalta el a fentemlített limai eset alkalmával 1878. évben Venezuelának követe is.1 Az olasz kormány még azt sem engedi meg, hogy a garancia-törvényhez a hatalmak is hallgatagon hozzájárultak, hanem azt állítja, hogy a garancia-törvény az olasz királyság egyik alaptörvé- nye (belső közjogi, alkotmányjogi törvény), amely az olasz törvényhozás által, a külföldi hatalmak megkérdezése nélkül, bármikor megváltoztatható. A nemzetközi jog elmélete terén ezen álláspont mellett A PÁPA SZUVERÉNSÉGE JOGI SZEMPONTBÓL. 453 1 Pinchetti-Sanmarchi i. m. 293—4.
