Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hanuy Ferenc: A pápa szuverénsége jogi szempontból
יי■ד״׳״ייי G G ' '׳ )"tf/ 'Si' ־' S^׳ el az egyház felett és ennek megfelelően az általa küldött vagy elfogadott követek csakis egyházi ügyek lebonyolításá- val megbízott egyéneknek tekintetnének. Mancin׳• képviselő ily értelemben fel is szólalt.' de eredménye nem volt fel- szólalásának. Az olasz kormány és parlament ugyanis jól tudták 1871-ben már, hogy a pápa ragaszkodni fog továbbra is szuverénségéhez és azt a nemzetközi joggyakorlatban a kül- hatalmak tőle, legalább egyelőre, meg nem fogják vonni. 1870. év és az utána következő évek voltak a forduló és döntő időpont, amelyben a pápa nemzetközi jelentőségű szuverénsóge (a fenti b) és c) pont értelmében) és diplomá- ciai képviseleti (aktiv és passziv) joga menthetetlenül elve- szett volnaf ha t. i. a nemzetközi joggyakorlatban a pápa »nuntius«־ait 1870. év után a diplomáciai testületbe többé fél nem vették, belé nem számították volna, viszont pedig a Vatikánnál akkreditált követeket többé diplomáciai kép- viselőknek nem tekintették volna, hanem csakis egyházi ügyek lebonyolításával megbízott közegeknek. 1 A PÁPA SZUVERÉNSÉGE JOGI SZEMPONTBÓL. 451 1 Mancini többek közt ezt mondotta: »Se női non diciamo chiaramente ebe si tratta solo di rappresentanti di Go verni esteri inviati per trattare gli affari ecclesiastici, női cadiamo in aperta contradizione. Női ci ostiniamo di riconoscere al Pontefice una qualitá politica, il titolo di sovrano temporale ebe gli manca. Ora se egli non possiede questa qualita, non hanno alcune ragioni di essere le missioni politiehe e diplomatiche; la S. Sede non puö inviare né ricevere altre missioni che quelle aventi un carattere religioso.« Pinchetti-Sanmarchi i. m. 219—220. 1. 2 Pinchetti-Sanmarchi (római, curialis író) i. m. 220. lapon ezt nyíltan beismeri: »Sarebbe invero stato un trionfo pel Governo rivo- luzionario, sarebbe stata la fine internazionale della grande questione romana, almeno quanto al riconoscimento di fatto, fine peró inconce- pibile, data la natura della Chiesa, se avesse potuto ottenere ehe i Governi concordi diebiarassero che intendevano, dal 1870 in poi, di ricevere della S. Sede e mandare rappresentanti alia medesima, solo per affari spirituali e religiosi. La neutrality in tal caso sarebbe caduta e il diritto, quantunque semper sussistente in se stesso, nella forza della protesta irremovibile dei Pontefice, sarebbe stato dichiarato in senso favorabile al Governo italiano, da parte delle 29*
