Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hanuy Ferenc: A pápa szuverénsége jogi szempontból
426 DR.' HANUY FERENC. »Apostolicae Sedis« constitutióban(»Excommunicationes latae sententiae speciali modo Romano Pontifici reservatae«, nr. 12.)1 megújított. A protestáns vallású Hinschius is elismeri, hogy ezen büntető szakasz nemcsak II. ViJctor Emanuel királyt és kormányát (»invadentes, destruentes, detinentes, usurpantes, perturbantes«) és katonáit (»invadentes«), valamint utódjait (»retinentes«, sőt »usurpantes« címen is) és azok minden- kori kormányait sújtja, hanem sújtja az olasz állami törvény- hozásnak (olasz parlament és senatus) azon tagjait, akik a pápa által még magának vindikált olaszországi területekre (az egyházi állam 1859. évben fennállott terjedelme) vagy azokra is kötelező törvények meghozásában tényleg (»igen« szavazattal) részt vesznek. De nem esnek kiközösítés alá az olasz államnak azon hivatalos közegei (bírák, polgári és katonai hivatalt viselők), akik »szuverén«, jog gyakorlásé- ban részt nem vesznek.2 De ezen kiközösítéstől is eltekintve, világos, hogy míg a római Szentszék fentartja igényét a régi egyházi állam felett, főleg Eóma felett, szuverén jogához, addig az olasz- országi katholikusokra nézve lelkiismereti kötelesség volt tar- tózkodni minden olyan politikai cselekménytől, amely a régi egyházi állam területei felett az olasz államhatalom által elkövetett szuverén-jog bitorlásához való hozzájárulás terme'- szetével bír, még akkor is, ha az »Apostolicae Sedis« con- stitutio-ban megjelölt mértékét ezen hozzájárulás nem is érné el és így »latae sententiae« büntetésről szó nem is lehetne. 1 »Invadentes, destruentes, detinentes per se vel per alios, Civitates, Terras, loca aut iura ad Ecclesiam Romanam pertinentia; vel usurpantes, perturbantes, retinentes supremam iurisdictionem in eis; nec non ad singula praedicta auxilium, consilium, favorem prae- hentes.« A »Coewa« bulla a bűnrészeseknek tágabb körét sújtotta: »adhaerentes, fautores et defensores.« Az »Apostolicae Sedis« consti- tutio óta tehát az »adhaesio, defensio« tilos, de nincs már kikö- zösítéssel sújtva. 3 P. Hinschius, Das Kirchenrecht, Y. köt., Berlin 1895, 753—4. 1.
