Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hanuy Ferenc: A pápa szuverénsége jogi szempontból
422 DR. HANDY FERENC. vagy szuverén jogon már előbb bírt pozitív jogokat bizto- sító törvényszakaszok jönnek elsősorban figyelembe; ezeket sem vették ugyan a pápák igénybe, mert ezen jogaikat saját tulajdonjogukból vagy szuverénitásukból deriválják és azért ezeknek megsértése esetében sem vennék, nem is vették igénybe az állami bíróságokat. Hanem figyelembe jönnek a pozitív és azelőtt nem bírt jogot adó törvényszakaszok, a melyek közül a legföl- tünőbb a 4. szakasz, amely a pápának 3,225.000 líra örökös évi járadékot biztosít, valamint a 12. szakasz, amely a pápát feljogosítja, hogy palotáiban posta- és távírda hivatalt állítson fel és annak hivatalnokait ő maga válassza meg és a posta- és távírda tekintetében díjmentességet élvez- hessen. Ezen két jogot a pápák (IX. Pius, XIII. Leo és protestáns kánonjogtudós. (Das Kirchenrecht, I. köt. Berlin 1869., 216. 1.) — A Vatikánra nézve külön beigazolta ezt P. Brandi S. I. a »Civiltá Cattolica« 1904. évi január 2., 16. es február 6-iki számai- ban közölt (»Di chi é il Vaticano?« című) tanulmányában. P. Brandi a fösúlyt arra fekteti, hogy a Vatikánt Symmachus pápa (498—514.) nem mint államfő,hanem mint a katholikus egyház feje és római püspök bírta és építtette 498-ban, mivel Laurentius ellenpápa bitorolta a régi pápai palotát: a Lateránt. Ez a bizonyítás a Vatikánra nézve egészen helyes, sőt irgyanezt lehetett volna és lehet bebizonyítani a Laterán- ról és a Liutprand longobard király által 728-ban és Pipin frank király által 756-ban a római egyháznak (»beato Petro, sanctaeque Dei ecclesiae« — így III. István pápa Pipinhez írt levelében) adó- mányozott területekről is. P. Brandi bizonyítási módjában feltűnő az, hogy a Szentszéknek a Vatikán feletti tulajdonjogát magánjogi szem- pontból vindikálja, holott, míg a pápák világi szuveréneknek tartják magukat, a Szentszéknek tulajdonjogát politikai és nemzetközi jog szempontjából kell mindig vizsgálni, mert a magánjogi álláspontra való helyezkedés a pápa világi szuverénsége elvének feladását látszik jelenteni, mintha tudniillik már csak a körül folyna a harc a pápa és az olasz király között, hogy a Szentszék tulajdonosa-e, vagy csak haszonélvezője-e a Vatikánnak. Ha a pápa már nem szuverén, akkor a garancia-törvény 5. §-a (»continua a godere«) már könnyen magyaráz- ható arra, hogy a hódító a volt szuverénnek az elhódított területből csakis haszonélvezetre visszabocsátott néhány palotát. De, ha a pápa még szuverén, akkor ö nem haszonélvező, hanem mindenesetre tulaj- donos továbbra is.
