Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Kovács Rezső: Sz. Péter Rómában

404

KOVÁCS REZSŐ.

melyből kitűnik sz. Kelemen élete. Hangsúlyozva találjuk azonban sz. Péter római útját is szoros összefüggésben a főszereplő életviszonyaival. Az »új tübingai iskola« ezen műre vonatkozólag megtette kétkedő megjegyzéseit. Nemde a Klementinák vizsgálata közben felmerül az aggály, bogy tulajdonképen minő összefüggésben áll sz. Péter római útja Simon magus szereplésével. Oly homályos a római egyház- történet kiindulása, hogy ily történeti személy szerepeltetése mellett lehet megvilágítani eredetét? Baur szerint Simon magus kisebbítésére az ebioníták megrontották a Klemen- tinák regényét (Den Komán). Továbbá elég naivul bevallja, hogy oly feltűnő hasonlósságot vél felfedezni Simon magus és sz. Páf között, hogy ezen két történeti személyt azonosítja. Két különböző jellemet iparkodott tehát Baur egybe- olvasztani azon állítás beigazolására, hogy a pogányokból lett keresztények pártja sz. Pállal élükön élethalálharcot vett fel az ebioníta keresztények ellen. Midőn a pártszenve- délyek húllámai u. i. túlhaladták Júdea határait, a zsidó-keresz- tények pártja sz. Péterben találta meg gyámolító vezérét. Baur tehát a petrinizmus harcát fejtegeti a paulinizmussal. A szent könyvek isteni sugalmazottságát elveti s azokat egy- szerűen vitairatoknak tekinti. Mivel azonban még említve sincs a Klementinákban sz. Péter vértanúsága, összes adatait a legnagyobb óvatossággal kell megvizsgálni.

Baur föltevése a vélemény szűk, egyéni határain belül mozog. A »Jahrbücher für protestantische Theologie« szer- kesztője Lipsius szerint Simon magus a sz. Pál által alapi- tott eretnekségek symbolikus képviselőjének tekinthető. E mondában pedig megtestesítve látja Lipsius a petrinizmus diadalát a paulinizmus felett. Bár kétségbe vonja a Klemen- tinák legfontosabb adatait, a Simon mágussal megtörtént vitatkozást még sem sorolhatja a mendemondák közzé. Lipsius szerint u. i. a római találkozás utólagos találmánya az ebionítáknak. Szövegrontásról azonban szó sem lehet oly műnél, mely sz. Justin s sz. Irén előtt ismeretes, mivel egy helyen Bardesanesre, a II. század végén működő utolsó gnostikusra utal.