Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve

32

DR. HÁM ANTAL.

hogy maga Ezdrás volt Malakiás, mert ha különböző sze- mélyek voltak volna, akkor Ezdrás az ő könyvében vilá- gosan megnevezte volna Malakiást is, amit midőn nem tett, közvetve kimondja, hogy őket egy személynek kell vennünk.

Hogy a hallgatás lehet bizonyíték, kétségtelen, de csak abban az esetben, ha az írónak valamit okvetetleniil fel kellett volna hoznia. Nem nehéz kimutatni, hogy itt nincs ez az eset. Ezdrás ugyanis az említett helyen a tem- plomépítésről beszél s ezzel kapcsolatban azokat a prófétá- kát említi fel, akik az építésre buzdításaikkal befolytak.1 Malakiásról nem tehetett említést, mert ő csak akkor jővén- dőlt, mikor a templom már állt. Mivel tehát az építésben nem volt része, méltán hagyta ki azok sorából, akik abban közreműködtek.2

c) Állítják, hogy Josephus Flavius is mellőzi Mala- kiást, de megemlíti Ezdrást. Úgy látszik tehát, hogy a kettőt egy személynek vette.

De ennek a mellőzésnek Jós. Flav. tévedése lehet az oka, aki egyszerűen követte, mint más helyen is, azt a zsidó hagyományt, mely Ezdrás és Malakiás között személyi különbséget nem tett.

d) Ezdrás kiváló tulajdonai és nagy tekintélye benne prófétát gyaníttatnak.

Ez lehet vélemény, de nem bizonyíték; mert ha Ezdrás valóban próféta lett volna, akkor nem neveztetnék »papnak«, »törvénytudónak«, hanem prófétának, holott csak az előbbi neveken ismeretes.3

e) A főérv azonban Ezdrás és Malakiás személyének azonossága mellett Jézus Sirák fia 49, 12. kk. verseiben

1 Ezdr. I. 5, 1. 2. »Prófétálának pedig Aggeus próféta, és Zaka- riás, Addo fia, jövendölvén a zsidóknak . . . Akkor íölkelének Szalátiel fia, Zorobábel, és Jozedek fia, Józue, és építeni kezdek Isten templo- mát Jeruzsálemben, és velők az Isten prófétái, segítvén őket.«

Ezdr. I. 6, 14. »A zsidók vénei pedig építenek, és szerencsések valának Aggeus próféta és Addo fia, Zakariás jövendölése szerint...«

־ Corn, a Lap. Argum, in Mai.

3 U. o.; Glassius, Philologia Sacra. Amstelaedami. 1694. L. IV. Tract. 3. not. p. 668.