Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve
MALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 341 legyen Isten előtt, mint a tömjén illata. A Titk. j. idézett helye pedig vízióról beszél; de abból, bogy ily látomásban az aranycsészék illatszerei a szentek imádságainak kedves voltát fejezik ki, nem következik, bogy az illatszer a Szent- írásban egyenlő az imádsággal. A muTctar tehát képletesen nem vehető; de nem is szükséges, mert az újszövetségben gyakran égettetik tömjén a szent szertartások közben. Mondhatjuk tehát, hogy ezt jövendölte meg a próféta, aki- nek jövendölése szóról-szóra beteljesült. Ebből azonban nem következik, hogy a tömjénégetés az újszövetségben valóságos áldozat; mivel a lisztlánghoz adott tömjén sem volt az ószövetségben külön áldozat. Minthogy pedig a mi helyünkön is össze van kötve a minchával, külön tömjén- áldozatról nem lehet szó. (Knab.) De .nemcsak illatszer égettetik, hanem áldozat is mutat- tátik be: offertur, áldoztatiíc. A nägäs (a kaiban nem használatos) ige nem liturgikus használatban is előfordul; de itt csak liturgikus jelentésben vehető, mivel Malakiás szent dolgokról beszél s más helyen is így használja (1, 7. 8.; 2, 12.; 3, 8.). Istennek tehát áldozatot is fognak bemu- tátni. Hogy milyen lesz ez az áldozat, megmondja a követ- kezőkben: ההנמו הרוהט^ ahol a vav magyarázó kötőszó lévén: és■ pedig tiszta áldozat. Tiszta lesz azért, mivel akik bemutat- ják, meg nem fertőztethetik, hanem a bemutatók vétkei dacára is szeplőtelen marad. De mi lesz ez az áldozat ? Némelyek Malachiás eme kifejezését képletesen magya- rázzák. A zsidók egy része azt az imádságot érti alatta, melyet a pogányok között élő zsidók küldenek Istenhez. Azonban ezt a felfogást kizárja a szöveg, mely nem a zsidóktól, hanem a pogányoktól bemutatandó, nem képletes, hanem valóságos áldozatról beszól. Luther, Kálvin, Grrotius misztikus áldozatot ért alatta. Értik t. i. Istennek tiszteletét, mely a hit, remény, szere- tét, imádság, engedelmesség, türelem, háladatosság stb. cse- lekményeiben nyilatkozik meg.
