Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve
337 pjs? előfordul ajándék (Gén. 32, 14; 43, 11. 15. 25. 26.), adó értelemben is (Kir. II. 8, 2. 6; Kir. III. 4, 21; Kir. IV. 17, 4.). Keinke, Trochon, Quandt általában vett áldozatot értenek a mi helyünkön alatta, abból indulva ki, hogy az Ur általában beszél az áldozatokról, arfélkül, hogy fajilag különbséget tenne közöttük. De itt nehézséget támaszt az, hogy a következő versben a minohát már nem általános, hanem szűkebb értelemben kell venni, holott e kétféle eljárásra nincs szükség, ha a 7. 8. és 10. verset egymással összevetve olvassuk. A 7. versben az Úr a megfertöztetett kenyér miatt panaszkodik; ez a kenyér mindennemű áldó- zatot magában foglal; a 8. versben a véres áldozatokról szól s ezeket Ítéli el; most itt a 10. versben áthajlik a vérnélküli áldozatokra s ezekről mondja, hogy nem fogadja el. A mit tehát az Úr a 7. versben összefoglal, azt a 8. és 10. versben részletezi. Ily magyarázat mellett lehetetlen észre nem venni a fokozást (Knab.), melyet e szavak ma- gukban foglalnak s mely művészi módja annak, hogy a próféta beszédének legfontosabb részéhez jusson, a szent miseáldozat megjövendöléséhez. 11. v. Mert napkelettől napnyugotig nagy az én nevem a nemzetek között és minden helyen áldozni fognak és tiszta áldozatot bemutatni az én nevemnek; m,ert nagy az én nevem a nemzetek között, úgymond a seregek Ura. E vers okát adja annak, hogy miért nem fogad el az Úr semmiféle áldozatot a papok kezéből. Napkelettől napnyuqotiq vagyis az egész világon (v. ö. 112. [113.] zs. 3.; íz. 45', 6; 59, 10.). Nagy t. i. lesz az én nevem. Amit ugyanis a próféta itt mond, nem az ő idejére (sz. Efrem, Presséi), nem a jelenre, hanem a jövőre vonatkozik (v. ö. Perrone, Praelec- tiones. De incarn. P. I. c. 2. ad obj. 1.). Hogy a próféta nem jövő időt használ, ennek oka az, hogy a próféták a jövőt gyakran úgy ábrázolják, mint a jelent, mintha az, mit lelki szemeikkel a jövőben látnak, előttük menne végbe s történnék meg (v. ö. íz. 7, 14.; 45, 1—8.; 52, 13—53, 12. stb.); nyelvészeti oka pedig, hogy a zsidó nyelv a jövő 22 MALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. Hittudományi FoJyóirat. 1905.
