Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve

MALAKIÁS PRÓFÉTA IvÖNYYE.

321

voltak. (Y. ö. Jahn, Bibi. Archäologie. Wien. 1800. II. r.

1. k. 62. §. 268—270. 1.; 63. §. 276. k. 1.).

De ez nem bizonyítja azt, hogy a perzsák Edomot elpusztították. Mert hogy edomíták is voltak közöttük, meg- magyarázható abból, hogy miután a perzsák meghódították Baby lont, s a káld királyságnak véget vetettek, a romba dőlt ország minden tartománya, tehát Edom is, a perzsákra szállt, s úgy az edomíták mint alattvalók harczoltak azok táborában.

Sokkal valószínűbb, hogy Edom pusztulása a káldok betörésének következménye volt. Erre enged következtetni Jer. 25, 17. kk., ahol olvassuk, hogy Nabukodonozor egyéb országokon kívül Edomot is meg fogja hódítani; Jer. 27, 2. kk.-ben világosan kimondja a próféta, hogy nemcsak Ammon, Tyrus és Szidon, hanem Edom is káld iga alá jut; Jer. 49, 17. kk. szerint pedig »oroszlán« hódítja meg Edomot, és »elpusztul Idumea; minden aki átmegy azon, elálmélkodik és süvölt minden ő csapása fölött...«

Hogy melyik évben történt ez, pontosan meghatározni nem lehet. Jos. Flav. Antqq. X. 9. (Ed. Basileae 1548. p. 267.) szerint Jeruzsálem elpusztítása után (X. e. 587.) az

5. évben történt. És ez nincs is minden alap nélkül. Igaz ugyan, hogy Jós. Flav. az idézett helyen nem említi Edomot, azonban tekintve Edom fekvését, nemkülönben Nabukodo- nozor hódító kedvét, csaknem kizártnak kell tartanunk, hogy Edom nem esett volna az ó' hatalmába. Emellett szól az is, hogy Jeruzsálem elfoglalása után a 2. évben Nabukodonozor Tyrus ellen vonult, melyet 13 évig ostromolt, míg végre 573-ban K. e. a város birtokába jutott; már pedig nem való- színű, hogy e hosszú idő alatt Nabukodonozor serege Tyrus alatt táborozott s a körülötte fekvő tartományok leigázását meg nem kísérletté. (Calm., Keinlce, Knab., Keil, Trochon.). Hogy későbbre esett volna Edom elpusztítása (Hitzig, Lange), már azért is lehetetlen, mert a próféta érvelése elvesztené minden erejét, mivel Malakiás nem a jövő, hanem az ő kora- beli nemzedéknek beszél, kortársai pedig éppen amiatt zúgó- lódtak, hogy az IJr késik a szabadítóval, tehát milyen meg- Hittudományi Folyóirat. 1905. 21