Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Székely István: Az én sugalmazás-elméletem
AZ ÉS SUO AI.MAZÁS-EL.M ÉLETEM. 305 már az ismerő tehetségben el kell hárítva lennie, mert a szerző épen sértetlen öntevékenysége folytán úgy írja le a sugalmazott dolgot, ahogy gondolta, még akkor is, ha esetleg maga rosszul értette és rosszul magyarázta. Már most megfelelek a cikkíró kifogásaira. a) Nem áll, hogy én az ú. n. negatív sugalmazásnál a sugalmazást puszta negativ ténynyé teszem. Mert az én nega- tiv sugalmazásom első és harmadik aktusa (a motio és directio) mindig pozitív. (V. ö. Herrn. 189. 1.). Tehát még akkor is, ha a második aktust, a tudatbaemelést teljesen negatívnak tartanám, az egész sugalmazás kétharmadrészben pozitív volna. Egy összetett működés, melyben két pozitív és egy negativ aktus van, valójában és egészben nem nega- tiv. De szó sincs róla, hogy a második aktust is teljesen negativnek tartanám a (lehet, hogy nem egész helyesen úgynevezett) negatív sugalmazásnál. Ezt a sugalmazást nem minden szempontból és névszerint nem okaiban neveztem negativnek, hanem csupán csak eredményében. Mert okában és módjában tekintve pozitív mozzanatok vannak benne. Az értelem megvilágítása és segítése az előleges kutatásban, a visszaemlékezés segítése, a hibás nézet megjavításában való segítség, az anyagnak minden sugalmazással közös tudatbaemelóse vagy legalább megjelölése pozitív isteni működések. Sőt maga a tévedés távoltartása is okában tekintve, pozitív működés, amennyiben kizárja és eltávolítja a hamis eszméket, felvilágosítja az észt, hogy felismerje az igazsá- got, megakadályozza a hamis nézet leírását az által, hogy eltávolítja az író figyelme köréből s igy ha meg is hagyja esetleg az írót hamis nézetében, elhárítja annak leírását. A védelem, ha nem is hódít, hanem csak az ellenséget veri vissza, tehát csak negativ eredménynyel jár, azért mint működés pozitív munka. így az óvó sugalmazás is. Ebben benne van a felelet a cikkíró azon kérdésére is, hogyan lehet az ú. n. negative sugalmazott munka szerző- jenek Istent mondani. Az sem igaz tehát, amit a cikkíró nekem tulajdonít, hogy szerintem »ismeretes történelmi eseményeknél nincs helye a felvilágosításnak.« Hittudományi Folyóirat. 1905. 20
