Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Schermann Egyed: A Szentírás sugalmazott voltának fogalma és kiterjedése
•־" továbbá vájjon ezek, mint Isten követei, Isten nevében szólnak-e, vagy minden isteni megbizás vagy felhatalmazás nélkül, saját elhatározásukból beszélnek-e? Mert valóban egészen más az, vájjon a Szentlélek azt bizonyítja-e, hogy bizonyos állítások meghatározott körülmények között meg- történtek, vagy pedig azt, hogy egyúttal igazak is. Hogy tehát az írás föltétien tévmentességét megitél- hessük, folyton szem előtt kell tartanunk, hogy ki beszél, milyen körülmények közt beszél és mit mond. De hogy tárgyilag véve minden csakugyan úgy van, amint a Szent- írásban van (értve Szentíráson mindig az eredeti példányo- kát, nem pedig másolatokat vagy fordításokat), ez a mon- dottak és bizonyítottak után kétségtelen. Ez a néhány meg- jegyzés legyen elég erre vonatkozólag. Ezen kérdés alapos és kimerítő fejtegetése és tisztázása a biblikum körébe tartozik. Aki bővebb és behatóbb ismertetését óhajtja ezen kérdésnek, hogy t. i. milyen értelemben igaz minden szent- írási mondat, egyebek közt megtalálhatja dr. Székely István Hermeneutikájában is, ahol igen szépen van fejtegetve.1 1 Hermeneutica biblica generalis pag. 199. sqq. Székely az inspiratióval is foglalkozik és egész fejezetet szentel neki (pag. 187- tői 199.); de jóllehet egyes kérdéseket igen szépen és találóan fejte- get, mégis találkozunk kevésbé kielégítő és kissé zavaros állításokkal. Mindjárt az inspiratióról szóló fejezet elején, pag. 187. talál- kozunk zavaros meghatározással. Különbséget tevén tágabb és szó- rosabb értelemben vett inspiratio között, az utóbbit így határozzuk meg: Sensu autem strictiore inspiratio est motio hominis ad seri- bendum et in scribendo illuminatio eius (revelans vel errorem arcens) ac directio, quibus liber principaliter Dei opus verbumque efficitur.« Mivel az értelmi felvilágosítást teljesen ugyanebben az értelemben, de egyúttal részletesebben határozza meg a tágabb értelemben vett inspiratio definitiójánál, ide iktatom szavait: »Illuminatio intellec- ' tus doctrinas vel eventus naturaliter non cognoscibiles vel saltem antea hominem latentes revelat, aut vero errorem a doctrinis et eventibus naturaliter cognitis proponendis arcet.« — Erre vonatkozó- lag első megjegyzésem az, hogy a kinyilatkoztatás nem is tartozik az inspiratio fogalmához, bár vele időben többször összeesik ; tehát az értelmi felvilágosítás, midőn az inspiratióról van szó és ezt akar- juk meghatározni, nem a kinyilatkoztatásban áll; még kevésbbé áll- hat a tévedéstől való megóvásban vagyis az assistentiában, mert ez 290 DR. SCHERMANN EGYED.
