Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Schermann Egyed: A Szentírás sugalmazott voltának fogalma és kiterjedése
284 DR. SCHERMANN EGYED. erre vonatkozólag. Egyelőre azonban lássuk az új francia iskola nézetének tarthatatlanságát belső okokból. Azelőtt a Szentírás teljes és mindvégig való sugal- mázott voltának kérdését mindenki egyértelműnek vette feltétlen tévmentességónek kérdésével. De az új francia !iskola az olasz Bartholót követve, különbséget tett e két kérdés között és a zsinati határozatoktól és a theolo- gikus bizonyítékoktól szorítva a sugalmazást az egész Szentírásra terjesztette ugyan ki, de emellett a tévedések lehetőségét elvileg megengedte. — Ha még csak azt tani- tották volna, hogy idővel akár a másolók ügyetlensége, akár egyeseknek vakbuzgósága folytán egyes mellékes dől- gokban hibák csúsztak be, ez ellen senkinek sem lehetne kifogása, mert ez igaz; de hogy magukban az eredeti pól- dányokban is hibákat engedtek meg, ez már tűrhetetlen, mert ellenkezik a dolog természetével és az egész hagyó- mánnyal. A Szentírásnak tévmentessége vagy csalhatatlansága szükségszerű correlatioban van a sugalmazás fogalmával, mivel a sugalmazásnak hatása, eredménye. Amit Isten egész különös módon előidézett, létesített, semmikép sem tártál- mazhat tévedést; amit Isten mond, az épen azért, mivel ő mondja, és abban az értelemben, amelyben mondja, szűk- ségképen igaz, mivel ő sem tévedni, sem megtéveszteni nem tud. Ha már most Isten az egész Szentírásnak és min- den részének szerzője, vagyis ha az egész Szentírást véges- végig sugalmazta, akkor szükségképen következik, hogy az egész Szentírás, t. i. az összes eredeti példányok, úgy amint a sz. írók kezéből kikerültek, végesvégig ment minden téve- déstől, mert lehetetlen, hogy Isten csak egyetlen tévedés- nek is szerzője legyen. Tehát a sugalmazás fogalmából szűk- ségképen és okvetetlenül folyik, hogy mindaz, ami sugal- mazva van, aminek Isten a szerzője, teljesen ment minden tévedés lehetőségétől. Ámde Isten az egész Szentírásnak szerzője, tehát az egész Szentírás eo ipso tóvmentes. Fel- téve már most, de meg nem engedve, hogy az eredeti kéz- iratokban tévedések fordulnának elő, mi következnék ebből ?
