Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Schermann Egyed: A Szentírás sugalmazott voltának fogalma és kiterjedése
insjriratio kegyelmével való közreműködéssel, de mégis nagy a különbség, mert az utóbbi esetben az emberi lélek tehet- ségei sokkal inkább eszközök Isten kezében, mint a közön- séges kegyelmi befolyásnál.1 Igaz, hogy midőn természetes módon megismerhető olyan igazságokról van szó, amelyeket a szent iró nem tud, Isten megkímélhetné őt a fáradtságos utánnózéstől, tanulás- tói, amennyiben egyszerűen kinyilatkoztatná neki; de vala- mint a Szentlélek a szükségesekben nem vonja meg segít- ségét, úgy feleslegeset sem művel. Az eddig mondottakból világos, hogy a szent szerzők olyan igazságoknak, sőt egész könyveknek megírására is kaphattak inspiratiot, amelyeknek tartalmát már egészen ismerték. Sőt mi több, tudjuk, hogy az evangéliumokban foglalt legtöbb igazság nemcsak az evangélisták, hanem a hívők előtt is ismeretes volt már, mert az apostolok élő szóval hirdették Krisztus tanítását és úgy alapítottak kérész- tény községeket, írásbeli feljegyzésekre pedig csak jóval később került a sor. Az első keresztényeknek az üdvösségre minden szükséges eszközük megvolt, mielőtt újszövetségi Szentírás létezett, ép úgy mint most is megvan azon hívőkre nézve, akik a Szentírást nem tudják olvasni; vagy amint megvolna mindenki számára, ha Szentírásunk nem volna is. így állván a dolog, felvethetjük már azt a kérdést, hogy mire való az inspiratio, vagy más szóval: mire való a Szentírás ? Arra való, hogy a csalhatatlan tanító hivatal- nők feladata könnyebb teljesítésére biztos eszköze és forrása, vagy akár zsinórmértéke legyen, amelyből és amely szerint merít és határoz. Isten a végre adta az inspiratiot, hogy minden tévedéstől ment, biztos és változhatatlan hitforrásunk és hitszabályunk legyen, amelyet az egyháznak, mint leg- főbb tanítónknak szem előtt kell tartania. Az a kérdés, vájjon a szentírók szükségképen tudatában voltak-e annak, hogy ők Isten nevében és az ő különös be- folyása alatt írnak, vagyis tudták-e, hogy inspirálva vanA SZENTÍRÁS sugalmazott voltának fogalma és kiterjedése 273 1 Pesch i. m. 78. 1. Hittudományi Folyóirat. 1905. 18
