Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve
256 DR. KOVÁTS SÁNDOR. szerepet játszottak »ad cujus perfectionem magis pertine- bant«. Tehát ha az egyikben mag volt, amelyből született, a másikban csak táplálék, növekedés, úgy az előbbiben támad föl. Ha az egyikben az egyén teljességéhöz, a másik- ban csupán a faji teljességhöz tartozott ugyanez az anyag, úgy az előbbiben fog föltámadni, tehát a mag a magzathoz, a szülötthöz, nem pedig a szülőhöz fog tartozni; Ádám bordája, melyből Éva teremtetett, Évához és nem Ádámhoz tartoznék. Ha pedig mindkét egyénben egyenlő fontos szerepet játszott, abban fog föltámadni akihez előbb tartó- zott: Isten bölcsessége megtalálja a megoldás kulcsát. Ezzel befejezhetem ezt a rövid tanulmányt a föltámadás utáni test szám és anyag szerinti azonosságáról. A tanul- ság az, hogy szép az eredetiségre való törekvés és nemes ambitió valamely tudomány előbbvitelére törekedni. De ha valahol, úgy a dogmatikában különösen szükséges alaposan ismerni az ante-actákat, szükséges megőrizni a continuitást, szükséges alaposan ismerni a kérdés történetét, a szentatyák és a (közép- és újkori) nagy hittudósok fejtegetéseit. Dogma- tikai viták megérlelésére, valamint minden tudomány előbb- vitelére, továbbfejlesztésére idő szükséges, és nagy elmék megfontolt és megfeszített munkája, de mindenek fölött nyugodt, józon, elfogulatlan, szenvedély nélküli vitatkozás. Az meg pláne világos, hogy elbizakodott vállalkozás, ha egy ember föl akarja forgatni az egész dogmatikát, kétes vállalkozó szellemmel feszeget majd minden fontosabb dogmát. A szenvedélyesség elfogulttá és vakká teszen, a túlságos eredetiségre törekvés önhitségre és tóvutakra vezet.. Ez Schell esetéből az üdvös tanulság. Temesvár. Dr. Kováts Sándor.
